verses bizonyság

Oros Eszter: Jaj, összeroskadok

Csak ki kellene nyújtani kezemet,
elvennem, ami nekem készíttetett,
De valami visszatart, megzavar,
Maradok szegény, üres egymagam.

Valami mást szorítok, görcsösen, vadul,
Ami nem enged el, hozzám ragadt, rabul
Ejtett, nem is jó már, értéktelen,
Haszontalan, régmúlt, felesleges.

Csak el kellene vennem az ajándékot,
Csak meg kellene köszönnöm a játékot,
Érzem egyre, indulnom kellene már
Testem mégis elszunnyad, szívem fáj.

Emberek küldenék Istentõl nyert szavuk
Riadozva figyelnek, mivé alakult
A gyermek, aki voltam valaha,
Érthetetlen nekik, hol a csoda

Ami már egyszer kiemelte lelkemet
A pokolból, újra létezni engedett,
Most hová tûnt, mért nem segít rajtam,
Hol van Isten, perelnek miattam.

Csak sikoltani tudok, segíts, segíts még!
Hadd engedjem el bálványaim seregét!
Hadd legyek ismét csak Neked tetszõ,
Gyümölccsel telt érett szõlõvesszõ