verses bizonyság

Tűz Tamás
Istenkeresés

Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bujdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

Ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott álltál napnál fényesebben.

Szabó Imre
Akire vársz...

A gyűlölet fáján, önző keselyűk
Óvakodj a holtaktól, nincs szívük!
A halál csapdáját kerüld el messzire
Legyen példa előtted Jézus élete!
A Nap szerelmesei elhiszik a meséket
S, a világ nem fogadja be a Szeretetet.

Jézus elhordozta a világ keresztjét
Magára véve annak minden bűnét.
Az utcákon hömpölygő halottak,
Kik az Életről sohasem hallottak.
Halj meg a bűnnek, hogy élhess,
Az emberekre tiszta szemmel nézhess!

A felkelő nap házában alvó koldusok
S a palotákban pazarló gazdagok.
Szellemi hajótöröttek tévutak rejtekén,
A sötétség ott lapul sokak szívén
Emberek láncra verve csoszognak
Tompán, fásultan mozdulnak.

Érzik, hogy kellene valami más, valami új
Mert így mindig ők maradnak alul.
Érzik azt a belső űrt, hiányt.
Minden szív várja a mennyei Királyt.
Keresd Őt, mert Ő már előbb szeretett
Az élők könyvébe akarja beírni a nevedet.

Csörrenve lehulló láncok, bilincsek
Új vért, új életet kapó szívek.
Megtisztuló, csillogó szemek
Szeretettől ragyogó emberek.
Jézustól ajándékba kapod az örök életet
S vele együtt kapsz  áldást, ígéretet.