verses bizonyság

Árvai Emil
Jeremiás próféta mondja

Sötét van,
sötétet látok:
mint zúdul pusztulás rátok
hamarosan...

Úgy zokog valami bennem!
Előre siratom azt a vészt,
amit már érzek  és emészt...
Mindentől elment a kedvem.

Nem érti senki a fájdalmam.
"Mindig lesz valahogy!..." - legyintnek többen.
Pusztába kiáltott szó  szavam.

Zajlik az élet köröttem;
szerepem szinte komolytalan...
...Jaj, milyen küldetéssel jöttem!...

Nagy B. Zsuzsanna
Külön Jeremiásnak

Nem ültem a nevetgélők között.
A Te hatalmad miatt egyedül maradtam.
A rossz tanácsadókat messze elkerültem,
a hamis prófétákat s a béke-papokat.
Mégis miért lett szüntelenné fájdalmam?
Szerelmed mint megbúvó csalóka patak,
felizzik olykor még csontjaimban,
de eltűnik egy szempillantás alatt.
S Te mint ólálkodó medve vagy nékem,
s körül kerítesz unos-untalan
s hallatod velem sokak rágalmát,
kik letörni szándékozzák céljaimat.
Lépéseimet figyelik kígyó-szemeikkel,
szívük utálatosságaik szerint jár,
szavaid szerelmes énekként dalolják,
s nem bánkódnak leányaid romlásán.
S lettem gúny-dalukká az ő szájukban,
s céltáblája konok szavaiknak,
szívem untalan búsítják, sebeit
foltozom tüzes nyilaiknak.
S Te így szólsz: "Figyelj rám Jeremiás!
Ha megtérsz, én is hozzád térülök majd,
ha elválasztod a búzát a pelyvától,
s lépéseid többé nem ingadoznak,
akkor teszlek új erős érc-bástyává,
te nem félsz kimondani szavaimat.
Megmutatom nékik hatalmam jobbját,
s mind követnek téged az ÉN ZÁSZLÓM alatt."


Árvai Emil
Abdiás próféta intelme
(prófécia Edom ellen)

Sziklán, magasan laksz, tudom,
biztonságod ez adja.
Még sincs benned irgalom,
hogy megsegítsd a bajba
jutott testvéredet, sőt
még örülsz is bukásán.
Nem szánsz szegény szenvedőt,
nem sírsz veszte láttán:
utolér hát téged is.
Kőből van a szíved is.
Azt hiszed, hogy jobb vagy másnál,
mert az éppen porba hull?
Fölsegíti őt az Úr
kegyelme, s teszi áldássá!