ígei bozonyság

                            Felcsigázottnak lenni, vagy megváltozni?                  
Római levél 1,11 mondta
Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek
Az 1Mózes 38-ban, Júda fia, Húr feleségül vett egy ifjú lányt, Támárt. De Húr meghalt, mielőtt gyermekük lett volna, a szokás pedig úgy kívánta meg, hogy testvére, Onán vegye el feleségül az özvegyet, hogy az asszonynak legyen utódja, és megmaradjon az elhunyt férje családjához való kötődése. A héber kultúrában az özvegy ilyen módon nyert méltóságot a nép előtt.
Amikor azonban az első éjszakán együtt voltak, Onán ahelyett, hogy magot adott volna az özvegynek, szándékosan kiengedte azt a földre és Isten ezért megölte őt. Miért? Mert a feleségével való együttlétnek az lett volna a célja, hogy magban részesítse őt, nem az, hogy meg nem valósuló reményeket szítson benne!
Te miért mész el a gyülekezetbe - azért hogy felcsigázzanak, vagy azért, hogy részesülj valamiben? Mit ér az, hogy az ének közben fel kell állnod, aztán az ima alatt le kell térdelned, miközben úgy mész haza minden alkalommal, hogy ugyan mozogtál, de nem változtál meg?
Egy ponton, a hallott Igének meggyőződéssé kell válnia a szívedben, és gyümölcsöt kell teremnie (János 15:16). Egy ponton telítetté kell, hogy válj az Istentől kapott üzenettel, és el kell kezdened továbbadni azt másoknak Másképpen az egész történet véget ér nálad. Az üzleti világ úgy utal erre, mint a "szükségszerű sorrendiség". Nem szabad meghalnunk anélkül, hogy ne részesítettünk volna másokat abban, amiben mi részesültünk!
Miután Mózes találkozott Istennel az égő csipkebokornál, visszament Egyiptomba, hogy népét kivezesse oda, ahol ő maga járt és élt. Ez az, amire te is el vagy hívva! Vannak helyek, ahová Isten azért fog elvinni, hogy visszamenve másokat is elvigyél oda. A mai Ige számodra az, hogy ha Isten részesített téged valamiben, akkor ne tartsd meg magadnak!
Teljes szívvel az Övé lenni.

                               





 FIGYELMEZZ SZAVAIMRA        
"Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhaj-tásomat!" Zsoltár 5,2
Gyermekkorunkban hányszor mondtuk: Mama, figyelj! Mondtuk a magunkét, és úgy éreztük, hogy nem is figyel ránk senki. Az Úr mindig figyel, Õ nem olyan, mint a szülők. Csak te gon-dolod sokszor, hogy nem figyel. Talán nem válaszol azonnal, de mindig figyel. Kérdezem, van-e, amire figyeljen az Úr? Van-e igazi ima az életedben.? Az 5. zsoltár háromféle imádságról beszél. "Értsd meg az én sóhajtásomat!" A sóhajtás is lehet ima? A sóhajnak tartalma van. Isten arra is figyel. A második fajta imádság: "Ügyelj az én kiáltásom szavára." Amikor valóban segítségre van szükséged, akkor jön a kiáltás. Volt-e már, hogy kiáltásod S. O. S. kiáltás volt? Az Úr mindenfajta imádságot ért, és figyel rá. "Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád, és vigyázok." Amikor leültél, hogy csendességben légy, gondoltál-e arra, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek? Milyen nagy ajándék ez. Az Úr ismer, egészen tudja, hogy ki vagy, és mégis lehetőséged van arra, hogy kegyelmét ki árassza reád. Vessünk el magunktól minden hamisságot, képmutatást. Isten nem gyönyörködik a hamisságban. Csak alázatosan közelíthetsz Hozzá. Teljes szívedből borulj le az Úr előtt, hogy vezethessen az Õ Igéjével, és egyengethesse elõtted utadat a mai napon is. Az Úr el akar juttatni oda, hogy tudj mindennek örülni. Hadd legyen igaz életedben ez az Ige: "Örvendeznek tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jó voltoddal, mint egy pajzzsal."
                                                            -----------------------
                                          "Krisztus a mi békességünk!"(Efézus 2,14)