bizonyság

Nevelés:.                                                                               
 „Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,6).
Világos, hogy a szellemi látás még önmagában véve nem elégséges arra, hogy átformálja az életet. Nézzétek csak Jákob létráját! Tisztességtelen viselkedése miatt Jákob elvesztette otthonát és birtokát. Isten kedvezésképpen mégis csodálatos látomásban részesítette Betelnél, ám ő így kiáltott fel: „Milyen rettenetes ez a hely!" Az ígéretek, melyek kísérték, teljesek és feltétel nélküliek voltak. Ezzel szemben az ő feleleteiben ilyen szavakat találunk: „Ha...te...akkor én..." Istennel is üzletet akart kötni. Itt még a változatlan - ravasz Jákob van.
Nem sokkal ezután belebonyolódott a nagybátyjával való ügyletekbe, és Lábán ban végre emberére talált: mintha csak az ő hasonmása lett volna. Ezzel és más eszközökkel Isten éveken át a leggyümölcsözőbben, tanította őt. Az elkényeztetett fiúból olyan munkás lett, aki kemény bánásmódban részesült. Isten útjai mindig helyesek, és végül egy új Jákob indult vissza Bétel felé.
Harmat:
 „Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat" (Hós 14,6).
Ezek a szavak kifejezik, hogy hogyan kezdődik Isten gyermekeinek élménye. A fák, a virágok életében és növekedésében létfontosságú a harmathullás; nekünk pedig maga az Úr ígéri, hogy olyanná lesz számunkra, mint a harmat. Minden, ami keresztyén életünkben előfordul, Krisztusból mint forrásból ered. Ő lett a mi bölcsességünk, igazságunk, szentségünk - igen, minden - és nincs emberi szükséglet, mely ne lenne betöltve, ha Őt megkaptuk; valóban nincs olyan isteni adomány, amely elkülönülne Tőle.
„Olyanná leszek, mint a harmat" - ígéri Isten, és a vers második felében Hóseás feltárja, miként lesz így az életnek valamilyen titokzatos, kettős jellege. A liliom virágzását csodálatosan összekapcsolja a cédrus gyökereivel: a törékeny szépség és a masszív erő mintha egy növényben egyesülne. Ilyen csodák csak a mennyei harmathullás nyomán teremnek!