bizonyság

 „Miért dühösködnek a pogányok és gondolnak hiábavalóságot a népek?" (Zsolt 2,1).

Mindjárt következik a válasz is: „A föld királyai felkerekednek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen" (Zsolt 2,2).

Lehet bármilyen heves ellenségeskedés különböző országok között, a szívük mélyén egy dologban mindig megegyeznek: Krisztus uralmát elvetik. Mi egyes népeket jónak, másokat gonosznak tartunk, de a Szentírás tanítása szerint mögöttük a „világ fejedelme" áll. Ő készteti arra a föld fejedelmeit, hogy túltegyék magukat Krisztus törvényén. Nem tartanak igényt szeretetre, alázatra és igazságosságra sem. „Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! - kiáltják" (Zsolt 2,3).

A Szentírásban ezen az egy helyen fordul elő, hogy Isten nevet (Zsolt 2,4). A Király ott van már a szent hegyen! A korai keresztyén gyülekezet nagyon is tudatában volt Krisztus uralmának. Ma élénkebben kellene erre emlékeznünk, mint valaha. Nemsokára - talán még a mi életünkben - Ő pásztorolja majd a nemzeteket vasvesszővel. A mi feladatunk inteni az embereket, hogy Őbelé vessék bizalmukat!