verses bizonyság

ADVENTI ÉNEK

Világmegváltó Istenünk,
Hit-gyújtó, égi Tűz,
Halld meg az adventi énekünk
És minket egybe fűzz!
Veled egységben lelkesen
Járjuk az életünk,
Világmegváltó Istenünk,
Ébresztő, égi Tűz.
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád,
Míg csillag gyúlt, s a hegyorom
Zengte Igéd szavát!
Veled egységben, lelkesen
Együtt, imádkozón,
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád!
Világmegváltó Istenünk,
Hit-keltő, égi Tűz,
Halld meg adventi énekünk,
S magadtól el ne űzz!
Veled egységben, mindnyájan
Karácsonyban hiszünk,
Világmegváltó Istenünk,
Minket egységbe fűzz!

Kárász Izabella

 

Turmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,ezüst fénytartó,valót eltakaró.
Mintha nem volna más,csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni éselrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vára holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Isten szava

A jó Isten hozzánksohasem szólt szebben,
soha meghatóbban, mint a szeretetben.

Szivünk dobogása az Isten beszéde,
megérti a földnek minden nemzetsége.

Minden falat, amit megfelezel mással:
fölér Isten elõtt egy-egy imádsággal.

S mig födeled védõn hajlik az árvára:
ha szalmafödél is az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk sohasem szól szebben,
mint a könyörülõ édes szeretetben.

 

Advent

Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a sötétbõl.
Napfényre vágyunk, már a gond fekete erdejébõl.

Növeld mibennünk mi isteni, s öld ki ami bennünk állati,
hiszen a dühös tusákba már mindenünk belefáradt.

Szüless meg bennünk Tisztaság, Szüless meg bennünk Béke,
S tedd kezedet a világ lázas ütõerére.

Szüless meg bennünk Szeretet, a legszebb lelki virtus:
- a szivünk szomorú, beteg - teremts bennünk új életet,
Szüless meg bennünk Jézus!