verses bizonyság

 Békés,Áldott Kegyelemmel teljes Szentestét és ünnepeket kívánunk Szeretettel az Úr Jézustól

 

Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Valamikor megsimogatta hajunk,
Mosolygó puha csókot adott
S elaltatott az édesanyánk.
Bohóka reménnyel elaludtunk,
Neszeltük az angyal szárnya-suhogását,
S Jézuska a karácsonyi álmok
Aranyesőjét hintette le reánk.
Ez az emlék a szívünk szelíd éke.
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Édesanyánktól elcsal az élet.
Magával visz a tengerviharokra
Az Isten-lelke-vezette sereg.
Hanem a vészben, a szélben
A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék
Szelíden az utunkba pereg…
Ez az emlék a szívünk örök éke,
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Valakit néha szíven fog a bánat
S a remény hídját nem verheti ki rajta,
Mert tenger a bánata, tenger…
Átsírja vele a világot, de hiába.
(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?)
S a karácsonyi Betlehem előtt
Boldogan könnybelábad az ember.
Itt a vigasznak soha-soha vége!
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Valahol trónt emel a sötétség;
Tele van köddel, borúval a szív
S a hite romjaival a lélek.
És a ködön átsugárzik a csillag…
A jászol előtt lekonyul a beteg fej…
Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet,
Itt hiszek, itt újra remélek…
Itt a vigasznak soha-soha vége!
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Várjuk-várjuk ezt az örök éjet,
Csillagos éjet, szentséges éjet,
Illatos lehellete mindig…
Minden fehér és minden aranyos,
És vágyó szívünket az angyaldalolások
Csöndes Emmanueli örömmel
Lassan tele-telehintik.
Ez az öröm a szívünk örök éke…
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.

Lindenberg Éva: A lélek karácsonya

Régen, amikor még fehér karácsony volt,
amikor a család este együtt dalolt,
s a karácsonyfát nem úgy díszítették,
az ajándékot maguk készítették
s együtt mentek az éjféli misére,
és mindenki vágyott Isten szeretetére.
amikor gyertyák égtek a fákon;
akkor mindenki boldog volt a világon!

S most, amikor nincs fehér karácsony,
idegbeteg égők villognak a fákon,
nem éneklünk, hiszen van már magnó,
s drága ajándék nélkül az egész nem jó,
most, amikor mindenki csak kapni akar,
megláthatjuk, a test milyen lelket takar. . .

Pedig szeretném, ha fehér karácsony lenne,
a család boldogan együtt lenne,
a karácsonyfát nem így díszítenénk,
s az ajándékot magunk készítenénk,
együtt mennénk az éjféli misére,
s mindenki vágyna Isten szeretetére,
újra gyertyák égnének a fákon,
s mindenki boldog lenne a világon!