A Vőlegény (Jézus) egy napon megérkezik, és azok fognak vele menni, akiknek a lámpása rendben van. Van benne olaj és világít. A lámpás az életünk. Tudunk-e világítani ebben a sötét világban? Foglalkozunk-e azzal, hogy a lámpásba legyen olaj, hogy a szívünk, lelkünk fel legyen töltve mennyei Olajjal, Isten Szent Szellemmel, aki által világosságot tudunk árasztani.
Háromféle ember van Jézus várásával kapcsolatban.
Az egyik csoportról tulajdonképpen nem is tesz említést, a történetből kimaradnak, ők azok, akik nem foglalkoznak a Vőlegény érkezésével, ezért a lámpásukkal sem foglalkoznak.
A másik két csoport azokból tevődik össze, akik várakoznak a Fiúra, ezek közül az egyik csoport okosan várakozott (vittek magukkal olajat egy korsóba), a másik bután (nem vittek plusz olajat).
Mindegyikőnk besorolható valamelyik csoportba, ez meghatározza az Adventünket is.
Mindegyikőnk besorolható valamelyik csoportba, ez meghatározza az Adventünket is.
- Nem várod Jézust?? Mert mással foglalod le magadat
- Okosan várod Jézust, miként az öt okos szűz
- Bután várod Jézust, miként az öt balga szűz.
Meggyőződés szerint a lehető legjobb hozzáállás az okos várakozás.
Az okos várakozók képesek arra, hogy világítsanak, mert van olajuk. Teljesen más az -az élet melyet áthat Isten Szent Szelleme, és erőt ad a jó cselekvésére.
„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5,16)
A Szent Szellem tesz képessé a ’ragyogása’, a jó cselekvésére. Ő az erőforrás, a fényforrás.
A várakozó szüzeknek olajra volt szükségük.
A Jézusra várakozó embereknek Szent Szellemre van szükségük.
Rendbe szedni a lámpásunkat azt jelenti, hogy igényeljük Istentől a megígért Szent Szellem, alárendeljük életünket Neki, és a Lélek vezetésében élünk. Legyen ilyen a mi Adventünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése