bizonyság

Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az elutasítás, amely az egyedüllétet okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen körülmények között megmerevedik, beszűkül, még inkább elutasító és magányos lesz. A magányos ember ön centrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán fenyegetőző, így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi, senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: , , mi hiányzik nekem?”, és azzal ajándékozza meg a környezetét.

-,-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Ott ültem a vonatsíneken, vártam. . . . az egyetlen megoldást.
Nem az jött. . . amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a - a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, öt évesforma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?. . .
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede. . . Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
"Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda. . . ahol összeérnek a sínek. . . "
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
Egy kis virágot, lila szirmokkal. . . Sok kis virágot. . . Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket. . . Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik. . . Most olyan alakja van, mint egy angyalnak. . . Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!. . . Boldog vagyok?
- Igen. . . itt és most összeértek a sínek.