A SZERETET GYŐZ
A szeretet hosszú tűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik
fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem
rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (1Kor. 13. 4-7)
Ebben a néhány
versben feltűnik számunkra, hogy mennyi akadály tornyosul a szeretet elé. A
három versben tizenöt ige van. És négyszer fordul elő a “mindent” szócska.
Alig születik meg a szeretet, máris harcban áll a szeretet ellenségeivel, akiket le kell győznie. A világ tele van irigységgel. gyűlölettel, rosszakarattal. És a szeretetnek fel kell vennie a harcot ezekkel. A szeretet győzelme két síkon megy végbe:
1. Annak, aki szeretni akar, le kell győznie azt az ellenséget, mely magában a szeretni akaró emberben van. A mi bűnös természetünkben a szeretetet semmi sem segíti, hanem minden akadályozza. Ezért mondja a Heidelbergi Káté:
“Természetnél fogva hajlandó vagyok felebarátomat gyűlölni.”
2. De győzelmet kell aratnunk azokon az embereken is, akiket szeretni akarunk. Gyakran még a legjobbak is próbára teszik szeretetünket.
A 4-7 versekben leírja Pál azt, amit a szeretet nem tesz, és azt, amit a szeretet tesz. Különös, hogy nemcsak azzal lehet másokat szeretni. amit teszünk, hanem azzal is, amit nem teszünk. Miért írja le Pál olyan részletesen azt, hogy a szeretet mit nem tesz? Azért, mert tanítani akar arra, hogy nemcsak a szerető ember tette számit, hanem a szerető ember személye is. Nem tud szeretni az, aki irigykedik, kérkedik, felfuvalkodik és a maga hasznát keresi.
Nézzük meg röviden Pált, mint magánembert. Azt, hogy szeretetét hogyan gyakorolta. Mit látunk Pálnál? Élete sugározta-e azt a szeretetet, melyet tanított? Így is mondhatnánk, Pál szeretetreméltó ember volt. Ezt a Filemonhoz írt levélben látjuk a legjobban.
Milyen jó, hogy a nagy missziói levelek mellett ez a magánlevél is ott van Pál leveleinek sorában. Ez a levél nem vezet be bennünket a hit központjába. A forrásról, melyből a vizet merítjük, nincs benne szó. De a levél értesít minket arról, hogy Pál mint magánember, hogyan viszonyul egy másik emberhez.
Az első, amit meglátunk az, hogy Pál milyen szeretetreméltó ember vo1t. Hogyan mondja el Filemonnak azt, amit akar?
Vannak emberek, akiket komoly keresztyéneknek ismerünk, de mint emberek taszítóan hatnak ránk. Hitvallásukkal nincs baj, hitük is élő hit.
Egyetértünk azzal, amit vallásos kérdésekre mondanak. De szerencsének tartjuk, hogy nem élünk a közelükben. Úgy érezzük, hogy Krisztus követése a közelükben nehezebb lenne.
Ugyanakkor ismerünk világi embereket, akiknek a szeretetreméltósága megérintette a szívünket. Egyszer elgondolkozhatnánk azon, hogy mi a benyomása rólunk azoknak, akikkel naponta találkozunk. Keresztyénségünk vonzó vagy taszító hatással van rájuk?
Egy nem szeretetreméltó ember is tehet jót, mondhat jó, gyógyító szavakat. Tehet Istennek tetsző dolgokat. De ha mindezt szeretetreméltó módon tenné, hatása nem lenne nagyobb? Sokszor elfelejtjük, hogy vannak emberek. akikre éppen a külső, jelentéktelennek látszó dolgok gyakorolnak döntő befolyást.
Sokaknak az elidegenedése az egyháztól és a kereszténységtől nem a keresztény igazságoktól való eltávolodása miatt van, hanem amiatt, hogy a keresztény emberek nem szeretetreméltó emberek.
Abból, hogy kisebb dolgokat hogyan teszünk meg, következtetnek az emberek kereszténységünk valóságára és erejére.
Egy híres prédikátorról feljegyezték, hogy egyszer egy börtönből szabadult ember kereste fel. Sokat beszélt hozzá, de arcának egy vonása sem árulta el, hogy beszéde hatást gyakorolt volna rá.
De a beszélgetés után az ember megváltozott. Amikor az okot tőle megkérdezték ezt mondta: “Amit az úr nekem mondott. már nem tudom, de az, hogy beszéde végén kezét barátságosan a vállamra tette, megváltoztatott.”
Kérdezhetnénk: nem azért beszélt Pál olyan részletesen a szeretet módjáról. mert tudta, hogy nemcsak az a kérdés, hogy egy tettet megteszek-e, hanem az is, hogyan teszem meg.
Ugyanazt teheti két ember, vagy ugyanazt mondhatja két ember és mégis milyen különböző hatással lehetnek reánk. Miért? Mert a tett végrehajtási módja a különböző.
Jézus az emberek számára könnyűvé tette, hogy szeressék. És Pál apostol tőle tanult. Úgy érezzük, hogy Filemonnak Pál kérését nem volt nehéz teljesíteni.
Onézimosz, a rabszolga. a keresztény Filemon házához került, de ott nem lett kereszténnyé.
És egyszer találkozott Pállal, akinek a hatása alatt Krisztus tanítványa lett. Úgy hiszem. hogy nem Pál tanítása nyerte meg, hiszen erről előbb Filemonnál is hallott, hanem Pá! szeretete Nem beszélhetünk a szeretetről mint misszióról? Szavaink hitelüket vesztették, szeretetünk látható igehirdetésére szomjazik a világ. Hideg, barátságtalan, merev keresztények nem alkalmasok arra, hogy az embereket Krisztushoz vezessék.
Számunkra az igazság még inkább nyilvánvalóvá lesz, ha megnézzük Pálnál a Lélek gyümölcsét.
A Lélek gyümölcse pedig: „Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22) Ezeket a gyümölcsöket inkább “tapasztalni” lehet, mint meghatározni. Ezek a gyümölcsök nem tettek, hanem “részei” a tetteknek, melyek megvilágítják őket és ízt adnak nékik.
Jézusnál nemcsak az volt a feltűnő, amit tett, hanem sokkal inkább az, hogy gazdag életével átsugározta tetteit. Ez a “fény” nyerte meg az embereket számára. Ezért a cselekedetek értéke az ember személyiségében van. A világ a szeretetet sugárzó emberek után szomjazik, akiknek életéből úgy folynak a tettek, mint a patakok a hegyi forrásokból.
Isten szeretetét nem lehetett könyvben leírni. A szeretetet látni kell. Ezért Isten az Ő szeretetét egy élő személyben jelentette ki. Krisztus az Ö legnagyobb kijelentése. A szeretet benne nem eszménykép, a szeretet valóság, az Ige testet öltése.
Jézus a szeretet fogalmát saját életével mutatta meg. A keresztyén szeretet a Krisztus példája nyomán megélt szeretet.
Jézus rövid élete alatt nem tehetett meg mindent, amit meg kellett volna tenni, de életével kijelentette a szeretet igazi természetét. Ha valaki reá néz, reá hallgat, vele él, az tudja, hogy mi a szeretet. Ezért írja Pál, “az -az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban” (Fil 2,5). Jézus a szeretetet élete központjába helyezte, és azt kéri tőlünk, hogy mi is azt tegyük.
Alig születik meg a szeretet, máris harcban áll a szeretet ellenségeivel, akiket le kell győznie. A világ tele van irigységgel. gyűlölettel, rosszakarattal. És a szeretetnek fel kell vennie a harcot ezekkel. A szeretet győzelme két síkon megy végbe:
1. Annak, aki szeretni akar, le kell győznie azt az ellenséget, mely magában a szeretni akaró emberben van. A mi bűnös természetünkben a szeretetet semmi sem segíti, hanem minden akadályozza. Ezért mondja a Heidelbergi Káté:
“Természetnél fogva hajlandó vagyok felebarátomat gyűlölni.”
2. De győzelmet kell aratnunk azokon az embereken is, akiket szeretni akarunk. Gyakran még a legjobbak is próbára teszik szeretetünket.
A 4-7 versekben leírja Pál azt, amit a szeretet nem tesz, és azt, amit a szeretet tesz. Különös, hogy nemcsak azzal lehet másokat szeretni. amit teszünk, hanem azzal is, amit nem teszünk. Miért írja le Pál olyan részletesen azt, hogy a szeretet mit nem tesz? Azért, mert tanítani akar arra, hogy nemcsak a szerető ember tette számit, hanem a szerető ember személye is. Nem tud szeretni az, aki irigykedik, kérkedik, felfuvalkodik és a maga hasznát keresi.
Nézzük meg röviden Pált, mint magánembert. Azt, hogy szeretetét hogyan gyakorolta. Mit látunk Pálnál? Élete sugározta-e azt a szeretetet, melyet tanított? Így is mondhatnánk, Pál szeretetreméltó ember volt. Ezt a Filemonhoz írt levélben látjuk a legjobban.
Milyen jó, hogy a nagy missziói levelek mellett ez a magánlevél is ott van Pál leveleinek sorában. Ez a levél nem vezet be bennünket a hit központjába. A forrásról, melyből a vizet merítjük, nincs benne szó. De a levél értesít minket arról, hogy Pál mint magánember, hogyan viszonyul egy másik emberhez.
Az első, amit meglátunk az, hogy Pál milyen szeretetreméltó ember vo1t. Hogyan mondja el Filemonnak azt, amit akar?
Vannak emberek, akiket komoly keresztyéneknek ismerünk, de mint emberek taszítóan hatnak ránk. Hitvallásukkal nincs baj, hitük is élő hit.
Egyetértünk azzal, amit vallásos kérdésekre mondanak. De szerencsének tartjuk, hogy nem élünk a közelükben. Úgy érezzük, hogy Krisztus követése a közelükben nehezebb lenne.
Ugyanakkor ismerünk világi embereket, akiknek a szeretetreméltósága megérintette a szívünket. Egyszer elgondolkozhatnánk azon, hogy mi a benyomása rólunk azoknak, akikkel naponta találkozunk. Keresztyénségünk vonzó vagy taszító hatással van rájuk?
Egy nem szeretetreméltó ember is tehet jót, mondhat jó, gyógyító szavakat. Tehet Istennek tetsző dolgokat. De ha mindezt szeretetreméltó módon tenné, hatása nem lenne nagyobb? Sokszor elfelejtjük, hogy vannak emberek. akikre éppen a külső, jelentéktelennek látszó dolgok gyakorolnak döntő befolyást.
Sokaknak az elidegenedése az egyháztól és a kereszténységtől nem a keresztény igazságoktól való eltávolodása miatt van, hanem amiatt, hogy a keresztény emberek nem szeretetreméltó emberek.
Abból, hogy kisebb dolgokat hogyan teszünk meg, következtetnek az emberek kereszténységünk valóságára és erejére.
Egy híres prédikátorról feljegyezték, hogy egyszer egy börtönből szabadult ember kereste fel. Sokat beszélt hozzá, de arcának egy vonása sem árulta el, hogy beszéde hatást gyakorolt volna rá.
De a beszélgetés után az ember megváltozott. Amikor az okot tőle megkérdezték ezt mondta: “Amit az úr nekem mondott. már nem tudom, de az, hogy beszéde végén kezét barátságosan a vállamra tette, megváltoztatott.”
Kérdezhetnénk: nem azért beszélt Pál olyan részletesen a szeretet módjáról. mert tudta, hogy nemcsak az a kérdés, hogy egy tettet megteszek-e, hanem az is, hogyan teszem meg.
Ugyanazt teheti két ember, vagy ugyanazt mondhatja két ember és mégis milyen különböző hatással lehetnek reánk. Miért? Mert a tett végrehajtási módja a különböző.
Jézus az emberek számára könnyűvé tette, hogy szeressék. És Pál apostol tőle tanult. Úgy érezzük, hogy Filemonnak Pál kérését nem volt nehéz teljesíteni.
Onézimosz, a rabszolga. a keresztény Filemon házához került, de ott nem lett kereszténnyé.
És egyszer találkozott Pállal, akinek a hatása alatt Krisztus tanítványa lett. Úgy hiszem. hogy nem Pál tanítása nyerte meg, hiszen erről előbb Filemonnál is hallott, hanem Pá! szeretete Nem beszélhetünk a szeretetről mint misszióról? Szavaink hitelüket vesztették, szeretetünk látható igehirdetésére szomjazik a világ. Hideg, barátságtalan, merev keresztények nem alkalmasok arra, hogy az embereket Krisztushoz vezessék.
Számunkra az igazság még inkább nyilvánvalóvá lesz, ha megnézzük Pálnál a Lélek gyümölcsét.
A Lélek gyümölcse pedig: „Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22) Ezeket a gyümölcsöket inkább “tapasztalni” lehet, mint meghatározni. Ezek a gyümölcsök nem tettek, hanem “részei” a tetteknek, melyek megvilágítják őket és ízt adnak nékik.
Jézusnál nemcsak az volt a feltűnő, amit tett, hanem sokkal inkább az, hogy gazdag életével átsugározta tetteit. Ez a “fény” nyerte meg az embereket számára. Ezért a cselekedetek értéke az ember személyiségében van. A világ a szeretetet sugárzó emberek után szomjazik, akiknek életéből úgy folynak a tettek, mint a patakok a hegyi forrásokból.
Isten szeretetét nem lehetett könyvben leírni. A szeretetet látni kell. Ezért Isten az Ő szeretetét egy élő személyben jelentette ki. Krisztus az Ö legnagyobb kijelentése. A szeretet benne nem eszménykép, a szeretet valóság, az Ige testet öltése.
Jézus a szeretet fogalmát saját életével mutatta meg. A keresztyén szeretet a Krisztus példája nyomán megélt szeretet.
Jézus rövid élete alatt nem tehetett meg mindent, amit meg kellett volna tenni, de életével kijelentette a szeretet igazi természetét. Ha valaki reá néz, reá hallgat, vele él, az tudja, hogy mi a szeretet. Ezért írja Pál, “az -az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban” (Fil 2,5). Jézus a szeretetet élete központjába helyezte, és azt kéri tőlünk, hogy mi is azt tegyük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése