Tekintsd Uram, néped sóhaját,
hallgasd meg a szegények,
özvegyek és árvák
hozzád felsíró jajkiáltásait!
  Tekintsaz engesztelésre kész ártatlanokra,
és ne feledkezzél meg
irgalmasságod cselekedeteiről,
melyekkel hajdan oly kegyesen
elárasztottad szolgaságban sínylődő
választott népedet...
Vezéreld cselekedeteinket,
erősítsd karunkat,
hogy egyesült erővel szolgálhassunk
akaratodnak...
Add, hogy rendelkezésed útjáról
le ne térjünk,
hanem igazságtételeid őreivé lévén,
utunk nyugalomban
és békességben vezessenek tehozzád!

EMLÉKEZZÜNK!
Szerző: Pecznyík Pál

Isten a világot szépnek teremtette,
s azt, bűntelen ember otthonává tette.

Ám jött a nagy próba: az ember elbukott,
így kies otthona, börtönné változott.

A börtönhöz, őr is, hamar jelentkezett,
Sátán féltve őrzi, kit félre vezetett.

De jött a Hatalmas, emberré vált Isten,
bár szolgasorsban élt, de Király volt itten!

Ő Golgotán győzött, Sátán s halál fölött,
és mint győztes Hadúr, vonul népe között.

Sátán csak teremtmény, véges a hatalma,
lebukott és vár rá, sötét birodalma.

Emlékezzünk: Jézus, győzött a halálon,
azóta a halál, csak egy rövid álom.

Halálban itt hagyjuk a testünk, a párnánk,
időhatáron túl, időtlenség, vár ránk.

És mivel világunk: bűntől szennyes, sáros,
eltörli azt Isten, a Szent, Igazságos!

Nappal és éjszaka, amely együtt jár itt,
időhatáron túl, végleg kettéválik.

Isten még időben, figyelmeztet minket,
válasszuk meg bölcsen, örök lakhelyünket!

Addig választhatunk, míg e testben élünk,
mert halálunk után, már késő lesz nékünk.

Jobb, Jézussal élni, örök fény honában,
mint nélküle sírni, örök éjszakában.

Itt félelmes az éj, örök fényre vágyunk,
odavár bennünket Jézus, Nagy Királyunk!