NOVEMBER 2.  Nyitott kapcsolat Istennel és emberrel 2Korinthus 5,11–15 Sok-sok embernek kimondott vagy titkolt vágya, hogy olyan közösség- hez tartozhasson, ahol nem kell titkolóznia, szerepet játszania ahhoz, hogy el- és befogadják. Beszélhet szíve-lelke legmélyebb és legfinomabb rezdüléseiről, megoszthatja kísértéseit, esetleges bukásait is. Teheti ezt anélkül, hogy leírnák, elítélnék. Számíthat bátorításra, vigasztalásra is. Lehet-e ilyen közösséget találni? A gyors válasz az, hogy ilyen közösség nincs. A megfontoltabb válasz annyit mindenképpen megemlít, hogy Isten előtt lehetünk őszinték, előtte nem kell szerepet játszani, és nem kell folyamatosan attól félni, hogy elfordul tőlünk, ha kiderül valami rólunk. Előtte már most is leplezetlenül állunk – értelme sincs tehát titkolózni –, mégsem fordul el tőlünk. Nem azért, mert őszinték vagyunk, hanem azért, mert Krisztusban tekint ránk, és őrá nézve fogad el bennünket. Nehezebb kérdés, hogy mi, emberek lehetünk-e egymás előtt nyíltak. Letehetjük-e álarcainkat, feltárhatjuk-e „titkainkat”? Jó lenne, ha így lenne. A közös alap, a keret adott hozzá: istengyermekség, gyülekezeti közösség. Mégis helye van az óvatosságnak: „Remélem azonban...”                                       A megváltás bizonyossága 1János 5,6–13 A levélben egészen pontosan az örök élet bizonyosságáról olvashatunk. Teljes joggal mondhatjuk ugyanakkor, hogy az egyik bizonyosság feltételezi a másikat. Gyakran előfordul korunkban, hogy egy fegyveres csoport elrabol egy valamilyen szempontból fontos személyt. Azután nyilvánosságra hozzák követelésüket, aminek teljesítése fejében hajlandók szabadon engedni fog- lyukat.                      A kérdés ilyenkor általában az, lesz-e valaki, aki hajlandó megfizetni a szabadság árát. Valami hasonló történt az emberrel is. Saját döntése folytán ugyan, de az ördög rabságába került. Ami azonban még ennél is lényegesebb, hogy elszakadt Istentől, és az ő haragja van rajta. A különös pedig, hogy ebben az eset- ben Isten követelését kellett valakinek kifizetnie, hogy mi emberek kiszabaduljunk ebből az átkozott helyzetből, igazi fogságból. Lesz-e valaki, aki Isten követelésének eleget tesz? Ez volt az igazi kérdés. Maga Isten tesz bizonyságot arról, hogy az ő Fia, Jézus Krisztus azért jött, hogy kiváltson bennünket. Ezért „aki hisz Isten Fiában”, azé a megváltás, illetve az örök élet és annak bizonyossága.