Jézus, ki….

Jézus, ki bennünket
annyira szerettél,
dicsőséged fénylakából
hozzánk ereszkedtél.

Irgalmad záloga
köztünk a szeretet,
szívünket ez aranylánccal
egymáshoz kötötted.

Ketten, avagy hárman,
ha együtt lehetünk,
minden földi bajt, bánatot
akkor elfelejtünk.

Mennybe vágyó lelkünk
Jézust megtalálja,
szívünket az égi öröm
s nyugalom megszállja.

Ha törne ellenünk
irigy álnoksággal,
égjen bennünk a szeretet
annál nagyobb lánggal.

Szeretet, barátság,
ha Jézustól eredt,
még a sátán sem tépheti
el ezt a kötelet.

Isten kezében

Mondd, néztél-e már Isten sugárzó szemébe?
De úgy hogy belülről égesse a tarkód,
hogy gyomrodban érezd, felvett a kezébe?

Érezted-e, hogy átölel a lelke
annyira, hogy semmi mást nem látsz
mintha sűrű, sötét köd ölelne?

És tudtad-e, hogy azon percben, ott,
ő az egyetlen, végtelen nagy úr, akinek
minden halott élő, és minden élő halott?

Érezted-e akkor, hogy bűnös mindenki,
aki él, és hordja hátára adott keresztjét,
mit nem vehet le róla rajta kívül senki?

És mondd, fájt-e akkor a létezés maga,
vagy elviselhetetlenül könnyű volt,
ahogy átitatta a halhatatlanság szaga?

És végül mondd csak, tudtad-e, szemébe kinek nézel
vagy éltetett tovább buta, önhitt reményed, hogy
az utolsó napon megméretés nélkül elenyészel...?