ígei bozonyság

OKTÓBER 19. A missziómunka terhei 2Korinthus 1,8–11                                     A missziómunka nem könnyű, Pál apostol idejében sem volt az, és ma is megvannak a nehézségei. Minden helynek vannak jellegzetességei és sajátos terhei. Olykor az emberek keménységével kell szembenézni, máskor anyagi nehézségekkel vagy a támogatottság hiányával, mert hiányzik az áldozat- készség a testvérek szívéből. Az is megtörténik, hogy a missziómunkás saját magában is csalódik, és elkeseredés környékezi. Mindezekben Pál megtanulta, hogy nem bízhat önmagában, képességeiben, ügyességében, szónoki tehetségében, egyedül csak Istenben.                                Amikor önmagamban vagy emberekben bízom, előbb-utóbb csalódás ér. Pál apostolt ezek a terhek nem hátráltatták a munkában, hanem a nehézségek, amikkel szembetalálta magát, a hitben való mélyebb meggyökerezést eredményeztek. A missziómunkának sokféleképpen lehetsz résztvevője, aki vállalod a rád eső részt, terhet, vagy lehetsz csupán szemlélője, aki esetleg még kritikával is „hozzájárulsz”. A Korinthoszról Pál ezt írja: „mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel” (11. v.). Ha az Úr kérdez, hova sorolod magad?                         „Oldd le sarudat...” 2Mózes 3,1–14 Valamikor még érdekelte Mózest Izrael fiainak sorsa, sőt olyan buzgó volt, hogy meggondolatlanságában, hirtelenségében gyilkosságot is elkövetett. Az a „saru” azonban már rég elkopott, és ő csupán egy egyszerű pásztor, aki vigyáz a juhnyájra.                   Más „saruban” jár most, más a fontos számára. Negyven év múlva Isten felkeresi Mózest a puszta magányában, a Hóreb hegyénél, és megszólítja az égő csipkebokorból: „Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról” (5. v.). Az Istentől való új feladathoz, új megbízáshoz „sarut” kell cserélni.                     Te milyen „saruban” jársz? Hallottad Isten megszólítását? Feladattal akar megbízni, mint ahogy Mózest is. Mikor új feladatokról van szó, gyakran megtörténik velünk, hogy úgy teszünk, mint Mózes: megriadunk.                      „Ki vagyok én?” – jön a válasz, és soroljuk a kifogásokat. Nem is tudna az Úr olyan embert felhasználni, aki magát alkalmasnak találja, mert igaz az, amit Pál apostol megállapított: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Tőlünk csak annyit vár, hogy legyünk engedelmesek, és ne felejtsük el ígéretét: „Bizony, én veled leszek.” Oldd le ma régi „sarudat”!