verses bizonyság

 BIZTATÁS

/Maria Nels után németből/

Hidd el, az utat veled járóknak szüksége van
jóságodra, megértésedre bizonyosan.
Tiszta, egyenes lelkületedre,
mely hirtelen ítélkezéstől ment,
hüséget tart, igazat mond,
bizonyos nemet, igent;
veled a tisztaság jelenlétére,
szavad súlyára, szelíd erejére,
s arra, amit leginkább nélkülöznek,
hogy úgy járj közöttük, mint ismerője
a Világosságnak, az Öröknek.

 Biztató látomás

 „A királyi szék előtt aranyoltár,

Rajta a szentek imádságai!”

Bíztasson minket János látomása

Egyre hűségesebb esedezésre,

Egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!

Fekete, barna, fehér, sárga

Kezek kulcsolódjanak

Együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában, Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

Egy örök Istenünket

Sok nyelven egy szeretetben,

Egy hitben áldani…

Életért könyörögni, hogy Ő segítsen

Halál útja helyett

Az örök életet,

Jézust választani!

Hisz a jánosi látomásban

Fel a titkok fátyola lebben!

„A királyi szék előtt aranyoltár,

Rajta a szentek imádságai!”

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben!

 Boldog út 
Eljön az ősz, meghal az ének.                                                                                     
  Elnémul a fülemilének

zengő szava és minden hallgat.

Dérré dermed hamar a harmat.

Falevelek aranyló ezre

zizegve hull az ösvényedre.

Szívedben halk melódiákkal

mégy a százszínű őszön által.

Virág hervad el utad mellett,

halkan érint hideg lehelet,

de a te lelked nem remeg meg

érintésén fagyos szeleknek.

Hullhat a lomb, halhat az ének

tűntével a nyár melegének.

A szél süvölt, a tél havaz bár,

terád tavasz, tavasz, tavasz vár.

S lelkeden át már fénye rezdül,

amint mégy az őszön keresztül.

A köd mindjobban szerteszéled.

Ó, boldog út! Ó, örök élet!