verses bizonyság

Isten mindenben

Ameddig én Debrecenből Budapestre értem,
Isten létét mindenekben felfedezni véltem.
Megteremtett szép világnak élveztem látványát,
útitársam halk szavában megleltem jóságát.

Az olajfák illatában áradt rám kegyelme,
melengető napsugárban személyes figyelme.
Ugrándozó kis nyulacskák hirdették jókedvét,
legelésző birkanyájak korlátlan türelmét.

Mozdulatlan vízfelület rejtette nyugalmát,
elsuhanó tájak által felfedte nagyságát.
Enyhe szélben megérintett simogató keze,
kéklő égből biztatóan nézett le rám szeme.

Mélyre hajló fűzfaágak mutatták irgalmát,
váltakozó erdők, mezők végtelen hatalmát.
Zöld ezernyi változata tükrözte szépségét,
rózsaszín sok árnyalata üde gyöngédségét.

Tarkabarka nyári réten járt sokszínűsége,
pipacstenger virágában volt bőkezűsége.
Hófehér habos felhőkben látszott tisztasága,
égig érő sudár fákban határozottsága.

Szelídségét észrevettem sétáló őzekben,
életet adó erejét csipogó fészkekben.
Kitartása lenyűgözött köröző sasokban,
dicsősége felvillant a tüzes napkorongban.

Összetartó gólyapárban megjelent hűsége,
terméketlen agyagföldön óriás türelme.
Felröppenő galambokban élt egyszerűsége,
teremtmények összhangjában a nagyszerűsége.  Kurczina Terézia

Betakar--------

Amikor úgy érzed, megszűnt a világ.
Amikor úgy érzed, minden messze szállt.
Amikor úgy érzed, magányod megfojt,
az Úr mindig kinyit egy kaput.

Szent keze megfog, betakar,
biztosban tart az a kar.
Mert Ő minden fájdalom között,
sebeket bekötözött.

Ha úgy érzed, megcsalt a világ.
Elhagyott minden jó barát.
Nyisd ki szemed, és lásd a csodát:
az Úr eltörli szíved bánatát.

Szent karja bizton betakar.
Elhordja terhed, gondodat.
Nagy kegyelme úgy simogat,
megtartja a sírókat.

Állj elé hát, légy merész.
Az Úr előtt minden bűn elvész.
Fogadd el hát, kinyújtott kezét,
hogy árassza rád nagy kegyelmét!

Mosolygó Jézus

Nevess reánk a kínjaid között!
Mosoly fakadjon arcodon, ha fáj -
Te már tudod, hisz ebben áll hited:
A végtelen, mi más világon vár!

Az ember az, ki több, ki jobb ma már:
A véred által, és kínjaid -
A végtelenre váltva életünk
Kitárod szíved és a karjaid!

Mi gyáva-ostobán csak élünk, és:
Tudatlanul, míg meghalunk, akár
A barmok. És a véred által él
A lélek, esdve, egymagában áll!

Te szánj meg, Isten, Istennek fia,
Kicsit nevess a gyarlóság okán -
Mosolyt ha látunk arcvonásodon,
Velünk leszel a végtelen során

Erdős Pál Attila