SZEPTEMBER 22. Dávid vitézei 1Krónikák 11,10–25 Ma reggeli igeszakaszunkban egy névsor található Dávid vitézeiről és azok hőstetteiről. Nagyon fontos az a megjegyzés, amit ezekről a vitézekről, olvashatunk: „Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izraellel együtt királlyá tették, az Úr igéje szerint, melyet Izraelről mondott.” Ezek a vitézek nagyon jó minősítést kaptak. A hőstettek elsősorban nem öncélú érdekeket szolgáltak, mert általuk az Úr népének szereztek szabadulást. Egyénileg is nagy dolgokat tettek, de nagyon jól tudtak együtt is harcolni. Dávid vitézei példák lehetnek számunkra az áldozatvállalásban is, mert készek voltak még az életüket is kockáztatni Dávidért. Ami a legfontosabb, olyan eszközök voltak Isten kezében, akik által megvalósult az Úr akarata egy egész közösség életében. Mi milyen harcosai vagyunk Krisztusnak? Érdemes ezen elgondolkozni egy kicsit. „Légy jó vitéze Krisztusnak, vidd szerte igéjét! A szégyent is bátran hordjad az ő keresztjéért!” Megszelídíthetetlen természet Jakab 3,1–12 Nagyon kemény megállapítások vannak a nyelvünkkel kapcsolatosan az igében, ami egyben az ember természetét is tükrözi; 1. ártalmas („gonosz, tel- ve van halálos méreggel”); 2. a kétszínűség eszköze („áldjuk vele Istent, átkozzuk vele az Isten hasonlatosságára teremtett embereket”); 3. javíthatatlan („az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni”). Mi a teendő? Nyugodjunk bele, hogy mi ilyenek vagyunk, így fogadjanak el az emberek, vagy pedig van lehetőség, hogy megváltozzunk? A válasz: igen! Először is, el kell ismernünk, hogy az jön ki a szánkon, ami bennünk van: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12,34b). Ézsaiás amikor Isten jelenlétében magára ismert és kimondta maga felett az ítéletet, az Úr megtisztította, és ezt mondta: „bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva”. Istennek van arra hatalma, hogy megváltoztassa a természetünket, ha ezt mi is igazán akarjuk és kérjük! Ha ez megtörtént, képesek vagyunk uralkodni magunkon, irányíthatjuk vele életünk folyását, és örömöt szerezhetünk vele másoknak!
Egyről-másról
A szentek biztossága azonban mindig együtt jár az istenfélelemmel. (Kempis)
Kétféle ember van a világon, hívő és hitetlen. Te is hozzátartozol valamelyikhez.
Két uralkodó van a világon, Isten és az ördög. Te is szolgálsz az egyiknek.
Két út vezet a világon keresztül az örökkévalóságba, keskeny és széles. Te is járod az egyiket.
Két kikötő van a világ végén: menny és pokol. Te is kikötsz az egyikben.
Két hely vár rád az örökkévalóságban: menny és pokol. Hogy hol töltöd az örökkévalóságot, azt már itt a földön tudnod kell.
A gonosz szokások pókhálóban kezdődnek, és bilincsekben végződnek. A jó szokások nehézséggel kezdődnek, és örömben végződnek.
Ha Isten akarata a mi akaratunk, Isten meghagyja akaratunkat.
A szabadjára engedett akarat olyan, mint az őrült keze: kárt tesz.
Ha Isten téged nefelejcsnek teremtett, nem teremhetsz rózsát.
Ha ülve várod mások dicséretét, nagyon kemény lesz ülőhelyed, mielőtt megelégülnél.
Ha a jót dicsérik, javul, ha a rosszat dicsérik, romlik.
Háromféle kritika van: a gyűlöletnek, a szeretetnek és a tudatlanságnak a kritikája.
A legtöbb ember sírva születik, panaszkodva él és megcsalatva hal meg.
A fehér kesztyű néha piszkos kezet takar. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése