SZEPTEMBER 20. Harcunk természete Efézus 6,12; 4,17–24 Az első kérdés, amire választ kaphatunk az igében: mi vagy ki ellen nem kell nekünk harcolnunk? „A mi harcunk nem test és vér ellen folyik.” A test szó az apostol szóhasználatában sok helyen utal régi, bűnös természetünkre, ami még mindig bennünk rejlik. Kétségkívül ez ellen is harcolnunk kell, azt is le kell vetnünk, el kell hagynunk, hogy a krisztusi természet jellemezzen bennünket. Itt a 12. versben nem ebben az értelemben fordul elő ez a szó. Itt arról van szó, hogy a harc nem az ember, emberi természet ellen folyik. A probléma sokkal nagyobb. Ha csak emberi szinten folyna a harc, az ember is képes lett volna találni megoldást. Testvérek, ha ez így van, ne essünk bele abba a tévedésbe, hogy emberek ellen harcolunk! Ki ellen folyik tehát a mi harcunk? Az előbbi versben az ördögről van szó, aki ellen harcolnunk kell. Nagyon naivak lennénk, ha nem számolnánk az ördög szándékaival. Több mindent megemlíthetünk felőle: megkísért, hazudik, félrevezet, megtéveszt, öl, vádol, a neve is „diabolosz”, ami szétdobálót jelent. Képes szétdobálni az embereket, megrontja az egységet, és egymás ellen fordítja őket. Péter apostol a következőképpen figyelmeztet minket: „Legye- tek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). Ha győzni szeretnénk, feltétlenül tudnunk kell, mire készül az ellenség, és nagyon komolyan kell vennünk az ellene irányuló harcot. Hogyan tud kárt tenni az emberek életében, hiszen nem lehet mindenütt jelen? Vannak szellemi hatalmasságok, amelyeket felhasznál, rajtuk keresztül végzi romboló munkáját az emberek életében: „Erők és hatalmak el- len, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak.” Harcunk tehát nem testi, hanem szellemi téren folyik, és ez meghatározza azokat az eszközöket, amelyek által győzhetünk. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a sátán hatalma korlátozva van. Az Úr Jézus erősebb- nek bizonyult, mint a sátán, az ő segítségével mi is győzhetünk. A sátán már veszített egy csatát, tehát egy vesztes ellenféllel állunk szemben. „Lefegyverez- te a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15) Hogyan győzhetünk? A kérdés- re a válasz: az Úr Jézus nevében. De nem úgy, mint Szkéva fiai, akik személyesen nem ismerték Jézust. Először is, a mi életünkben legyen igaz, valóságos, hogy Jézusnak hatalma van az ellenség felett!
Képmutatás
Az is képmutatás, ha rosszabbnak látszunk, mint amilyenek vagyunk. Minden embernek kötelessége a legjobb árucikkeit vásárra vinni, legjobb énjét, a legszebb dolgokat érvényesíteni, amelyeket Isten alkotott lelkében. (Fosdick)
Sok ember szava olyan, mint a lágy mohával borított szikla. Sohasem tudjuk meg, milyen kemény a szikla, míg lábunk el nem csúszik a mohán, és el nem vágódunk rajta.
Az Isten színe előtt erkölcsi szépítőszerek nem segítenek rajtunk. Meg ne csalattassatok, az Isten nem csúfoltatik meg. (Fosdick)
A farizeusok, - ne feledjük el – sohasem tudják, hogy ők farizeusok. Mihelyt megtudják, már nem azok többé. (Ohler)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése