- Még nincs vége, még egyre hull a mag, A gigászi kéz még egyre szórja,
A nagy példázat még nem vált múlttá, Mert még nem jött el a számadója,A magvető még egyre szórja...
- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak! Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek! Esőre szomjas, kiszáradt rögök, Fájó ugarok, terméketlenek! A példa nektek szól, ti - emberek! A magvető - az Isten! A magot,Az élet-igét még egyre szórja.Hirdettetik az egész világon,Hogy a bűnösnek van Megváltója,
Aki a váltságot már lerótta! Odakerült, világ közepére Az Isten oltára, a Golgota!Ahol megbékélt veled az - Isten,Ahol érted halt az Isten Fia,
A kegyelem nagy inspirátora, Aki, ha eljő majd az ítélet,Odaáll közéd s az Isten közé:Vérző testével betakar - téged,És kezét nyújtja a Bíró felé!
- Őt már ne, Uram, már ne sújts felé! - Őérte én a váltságot letettem,
Az ő bűneiért szenvedtem én! Őérte Te már elhagytál - engem!
Ígéreted szerint Ő az enyém!- Szerető szívedre hadd hozzam én!
- Halld, ó világ! Neked szól az ige:Békét kínáló drága üzenet...
- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!- Fájó ugarok, köves vad helyek!
- Szántatlan földek! Szívek! Emberek!
-,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,
NYOMKERESÉS
Az eke szarvára vetettem kezem,és nem kívánok hátranézni, Uram,
csak előre, a barázdák során,hogy a nyomodon vezessen utam.
Ha kell, sírva is vetni a magot,hogy vigadozással arassak majd,
de azt se bánni, hogyha más arat,és megelőzni mosollyal a bajt...
Szeretném meglátogatni a foglyokat,és fölvidítani a betegeket,
hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,hogy mindezt megtettem - Veled! -,-,,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,
VÁNDORMADARAK
A nyárszagú fészkek vonzása kiégett,
húzza már az éket a vonuló csapat;
növekedő árnyak,erősödő szárnyak,
s indulnak a bátrak a hűlő ég alatt.
Nem néznek már hátra a hazai tájra,
ösztön őskorbácstűzi-hajtja őket
át a nagyvilágon,túl az óceánon,
ahol hét határon sem látják a földet...
Ki tudja, ki érti,útjukat ki méri?
Oltalmát mi kéri az égi erőnek?
És még mi van hátra?De a kapu tárva,
s a fészek a nyárra visszavárja őket!
-,,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
VIRRADAT
Latin nyelvbe, tilalomba zártan
Hevert az Írás olvasatlanul.
…a wittenbergi vártemplom falára
októberi éj sötétje borul,
nyugtalanul alszik lenn a város,
hűlő kéményekben gubbaszt a gond.
hangtalanul kondul a harang,
ütése most egy emberszívben kong:
elszánt léptek riasztják a csendet,
szögek koppannak kalapács alatt,
árkuspapír fehérlik az ajtón,
s mire fölkel a Nap,
a könyv-veretről lepattan a csat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése