verses bizonyság

Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
 

UTOLSÓ MUNKÁS 

A nap leszáll, és szőlőhegyek ormát

aranyozza az alkony, Istenem.

Munkásaidat látom fent mozogni,

Apró bogárkák, serény hangya-népek,

ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.

Munkálkodjatok, míg nappal vagyon -

mondtad, s elküldted mindannyiokat.

Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.

Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,

És felszállt áldozati páraként

s virágillat lett: édes öntudat

És boldog, tiszta lelkiismeret.

Hogy sürögnek ott fenn a hunyó napban,

aranyként csillan szürke hangya-testük,

már készülődnek lassanként haza. -

Egy óra még, és itt van a sötét.

 Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,

éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,

mily félelmes vagy, mily irtózatos,

még annak is, ki dolgozott napestig,

hát még annak, kit elhagyott a hajnal,

és elhagyott a délelőtt s a dél.

S kit a hanyatló Nap is így talál:

hivalkodva és haszontalanul.

 Álltam valami messze piacon,

És tarka rongyként ráztam lelkemet.

Így tűnt a hajnal, így futott a dél,

és így jött rám a késő alkonyat.

Utolsó munkás és utolsó óra - -

most itt állok a szőlőhegy tövén,

napszámodba szegődnék, Istenem.

Egy óra még, és itt van a sötét.

 Ezt az utolsó órát add nekem

 Prohászka Ottokár

  KŐ AZ ÚTON                                                                           
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.

S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.