bizonyság

AUGUSZTUS 19.  Cidkijjá földi hűtlensége téma a mennyben Ezékiel 17,1–21 „A 19–21. versből kiderül, hogy a szövetségszegés nemcsak a földi szövetséges ellen elkövetett bűn, hanem Isten ellen elkövetett bűn is.” (A Szent- írás magyarázata) Megkísértheti az embert az a gondolat, hogy cselekedeteink csak ránk tartoznak. Sokszor még az is kimarad az ember látóköréből, hogy ez hogyan érint másokat, hogy szavaimmal, tetteimmel, hűtlenségemmel milyen fájdalmat és kárt okoztam felebarátomnak. Nemcsak Cidkijjá földi hűtlensége volt téma a mennyben, hanem a mi hűtlenségünk is. Hiszen minden bűn, amellyel felebarátomnak ártok, Isten ellen is irányul. Hiába gondolnánk azt, hogy mi Istent nem bántottuk meg, ő sorsközösséget vállal azokkal is, akiket mi figyelmen kívül hagyunk. Ma, amikor elindulunk a munkahelyünkre, az iskolába vagy a piacra, ne felejtsük el, hogy mindaz, amit mondunk, teszünk, nemcsak ránk tartozik, hanem arra is, akinek a földi életet, a bűnbocsánatot, az örök életet köszönhetjük! Istennel nem lehet olyan alkut kötni, amely alapján elfogadjuk bűn- bocsátó kegyelmét, de mi kegyetlenek maradunk. Bárcsak Isten és emberek iránti hűségünk lehetne ma téma a menny- ben! Békétlenséget támasztó kívánság Márk 10,32–45 Kívánságaink jellemeznek bennünket. Ha nem ismernénk valakit eléggé, és szeretnénk jobban megismerni, kérdezzük meg arról, hogy milyen vágyai, kívánságai vannak. Ezek ugyanis szívünkből, lényünk középpontjából származnak. Nemcsak a gonosz kívánságok, hanem a jók, az Istent dicsőítő és embert szolgáló kívánságok is. Az ember nem mindig akarja elárulni kívánságainak indítékait. Sokszor saját érdekét úgy tünteti fel, mintha másoknak akarna valami jót. Persze ez előbb-utóbb még az emberek előtt is nyilvánvalóvá lesz, mennyivel inkább a szíveket ismerő Isten előtt. A Zebedeus fiak nem rossz dolgot kértek. Jézus közvetlen közelében szerettek volna lenni „dicsőséges uralkodása idején” (37. v.). Figyelemre méltó azonban, hogy bár Jézus Krisztus ezt megelőzőleg szenvedéséről és haláláról szól, nem ebben szeretnének társak lenni a jámbor tanítványok, hanem az el- jövendő dicsőségben. Ebben persze a többiek is szívesen osztoztak volna, csak nem nekik jutott eszükbe előbb, vagy nem merték kimondani. Most mindenesetre „a tíz tanítvány megharagudott Jakabra és Jánosra” (41. v.). Uram, add, hogy kívánságaimat is ellenőrizzem előtted, hogy ne adjak okot békétlenségre