2011. július 10., vasárnap

ígei bozonyság


EGY LEVITA PANASZA SZÁMŰZETÉSBEN
 1(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.) 2Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. 3Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? 4Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?" 5A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. 6Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét 7és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. 8Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. 9Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. 10Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? 11A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?" 12De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

1Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! 2Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? 3Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! 4Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. 5Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése