ígei bozonyság

1.       JÚLIUS 3. Az igegyalázó király Jeremiás 36,20–26 A király azzal, hogy tűzbe veti az Isten üzenetét hordozó tekercset, azt semmisítette meg, ami utolsó esélyként az ő szívét megbékíthette volna Istennel. Az ítélet elől menekülhetett volna meg a belátás, őszinteség és bűnbánat által. Isten üzenete tudatosította a királyban, hogy baj van vele, bűnös, aminek következménye lesz. A bűn ténye nem a papírra volt rögzítve, hanem a király szívében tanyázott. A király cselekedete semmi egyebet nem jelentett, mint a kegyelmes Isten elutasítását. Más volt ugyan a szándéka, ő az ítéletes Isten tervéről nem akart hallani, azt szerette volna megsemmisíteni, de azt így éppen hogy életre hívta. Aki a Bibliát megveti, valójában menekül: hallani sem bír bűnről és ítéletről. Ezektől a kifejezésektől szertefoszlik a nyugalom és a biztonságérzet illúziója, az ilyesmit pedig nem szeretjük. Talán ma is van olyan ember, aki tűzbe veti a Bibliát, mások egyszerűen csak mellőzik, fel sem lapozzák. De mi a különbség? Tragédiát az okoz, ha megvetően és elutasítóan viselkedünk az igével. Mi mást utasít el korunk embere, ha nem éppen a Mindenhatónak azt a kegyelmes közeledését, segítő figyelmeztetését, mint amit a júdeai király régen. Hová lehet így jutni? El nem vitatható az az állítás, hogy a Biblia nem egy szórakoztatóan könnyű olvasmány. Ugyanakkor szükséges a lelkünknek. De jó lenne, ha az életünk leg- nagyobb esélyét látnánk meg a mindenkor olvasott igében! /KB/ A töredelemre bocsánattal felel Zsoltárok 32 Ebben a zsoltárban feltárul előttünk, hogyan tapasztalja az ember a bűn következményét, és hogyan bánik Isten a bűneit felismert emberrel. Testünk- lelkünk fojtogatja a rossz, amit elkövettünk, de még a kísértés is. Ha beismerés és segélykérés helyett hallgatunk, a nyomasztó érzet elhatalmasodik rajtunk. Nincs eszközünk, amivel felmenthetnénk magunkat a saját lelkiismeretünk előtt, még ha mások elől el is rejthetnénk bűneinket, vagy ha elfogadható magyarázatot adhatnánk is hibáinkra. Meddig cipekedhet szívén ilyen teherrel az ember? Nem túl sokáig. Mit tehetünk? Bocsánatért kiálthatunk. „...aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül.” Bízz a megbocsátó Isten szeretetében! Tarts bűnbánatot, mélyet, őszintét, valóságfeltárót, amíg lehet! Hidd el, hogy nincs nagyobb szükséged, mint Isten bocsánatának és szeretetének megtapasztalása! Hidd el, hogy a bocsánat még ma is, még mindig a rendelkezésedre áll! Mint a bűn nyomasztó hatása, éppen olyan eleven tapasztalatod lehet a bűnbocsánat felszabadító ajándéka is. A kegyelem gyönyörű valós isteni megoldása a bűn átkozott csapdájának. Ha pedig a bocsánat boldogító tapasztalata számodra is átélt valóság, lel- kesen ösztönözd az embereket arra, hogy bízzanak ebben az Isten szívéből áradó szeretetben! /KB/