köszöntő

Túrmezei Erzsébet :
ADVENTI HÁZ                                                                                        

 Adventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.

Ablaktábláin biztató írás:
eljön a mennyekből a MESSIÁS!
A nevét nevezik CSODÁLATOSNAK,
és fölemeli, akit megtaposnak.
A BÉKESSÉG FEJEDELME lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok…
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csodákat beszélnek…
… de én egy másikat is ismerek.
Van - e gondom sok ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára!
Nyitom-e sorra mindegyik napon
KRISZTUSRA váró „lélekablakom” ?
… mert a lelkem - ADVENTI HÁZ!
Ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
akkor sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, reményt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor látnám csak, hogy én sötét vagyok.
KRISZTUSRA váró „lélekablakok ” ,
táruljatok, örömre nyíljatok !
Ne legyen egy se zord, ne legyen egy se zárva !
Ragyogjon mind a Messiásra várva!

ADVENTI HÁZ, sokablakos!
Minden nap nyíljék egy ablakod!

Karácsony - Úgy szerette Isten                                                                                        Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)
Úgy tűnik, manapság két Karácsony van. Egy igazi, és egy hollywood-i műanyag. Mi keresztények persze tudjuk, hogy melyik az igazi, és ezért a Karácsonyt senki másnak nem adjuk át, mert az a Krisztusé, és senki másé.
Hollywood azonban igyekszik hovatovább már generációkat győzködni, hogy az ő Karácsonyuk fontosabb, hiszen jól jövedelmező iparágakat építettek az Álkarácsony köré. A régi recept egyszerű, de működik. Végy egy csipetnyi igazságot, keverd össze tonnányi füllentéssel, meg szemenszedett hazugsággal, és egészen hihető mesét fogsz kapni a végén.
Ez a fajta komplex egyveleg, éppen mert egy - egy szemernyi igazság is bele van keverve, sok embert megzavarhat, hiszen az ideológiák így dolgoznak, így manipulálnak bennünket.
Szinte akármelyik Mikulás mozit nézzük a moziban, a Mikulás mindig sokkal jobban hasonlít valami a téli szezonra szakosodott piros ruhás varázslóra, mintsem az eredeti Szent Miklósra, aki a harmadik század környékén keresztény püspöke volt a kis-ázsiai görög Myra városnak.
A Mikulás mozik kellékeként találkozhatsz ezekben a filmekben Jack Frost-tal, a megszemélyesített Anyatermészettel, Idő Apóval, még a Húsvéti Nyuszival is!, bárkivel, kivéve Jézust Krisztust, aki az egyetlen oka annak, hogy Karácsonyt ünnepelhetünk.
A Karácsony egy emlékünnep, nem a bevásárló áruházak ünnepe, hanem elsősorban, hogy évről-évre emlékeztessen bennünket Isten elgondolhatatlan kegyelmére, hogy önmagát adta értünk egy gyenge gyermekben, akinek uralma soha nem ér véget, s akinek szeretete önfeláldozó és mindenható. (vö: Ézsaiás 9:5.)
Hűségesek kell, hogy legyünk az igazi Karácsonyhoz. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ki kicsoda, és hogy mi micsoda. Szent Miklós, az ókori jószívű görög püspök valóságos alak, a Mikulás pedig csak egy mese.
Azonban a Karácsonynak többnek kell lennie, mint egy mese, hiszen az Úr igaz, az Ő evangéliuma maga az igazság, és a Karácsonyi gyermek pedig nagyon is valóságos.
Az ókori görög Szent Miklós püspök igaz hívő ember és a Krisztus igaz követője volt, aki mindenkinek példát mutatott nagylelkűségből. Azonban nekünk mindenekfelett van egy mindenkit felülmúló nagylelkűséggel ajándékozó, szerető Istenünk, a Karácsony valódi Atyja, aki az Ő Fiát adta a világért a Szent Lélek által. AMEN