2010. december 4., szombat

köszöntő


Mindig van remény

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kísértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.
Advent  : Lk 1,39-45. Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városba sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!
 Amikor igent mondunk Isten kezdeményezésére életünkben, akkor sietőssé válik a dolgunk. Ugyanis nem elég az igent kimondani, hanem azt szeretnénk minél hamarabb kézzelfoghatóvá tenni magunk számára. Csakis az által testesülhet meg igenünk, ha azt elvisszük az emberekhez. Velük együtt lesz a mi igenünk testté: áldottak leszünk az emberek között. Az új élet megszületik, és ahogyan az anya újjászületik a szülésben, ugyanúgy mi is megszüljük saját magunkat azáltal, hogy engedjük ezt az újat megjelenni. Jézus nem csak a szívünkben, hanem egész valónkban szeretne megszületni
 Békesség a szívekben                                                                         A Nap sugara feléd nevetve, Békét nyugalmat hoz szívedbe.                                                                        Engedj oda fényt és meleget Akkor újra békesség teremhet.                                                                                  Tisztességben leélni az életet, Oly csodás, oly szelíd e képlet.                                                                                                        Hisz felülmúlja értelem sugarát, Mutatva néked a változó csodát.
A világ várja Isten fiainak megjelenését.
Az ember küzdve munkálkodik
keze – munkája értéket halmoz:
a jólétre testit a boldogulásra szellemit.

Emberien sajátos ízű mindez.
A tökéletes részletekben
az összhang teljességében is
mindig elégedetlen: hiányol valamit.

Vár az ember, keres.
Tökéletesnek vázlatát festi:
messze néző szeme ezt tükrözi.

Tökéletesnek látszó embert keres,
hogy ellesse tőle a teljességet:
Istenfiút látni, azzá válni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése