bizonyság

1Kor 13:5 Nem cselekszik éktelenül (nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan; nem nagyravágyó; nem illetlen; nem illemsértő), nem keresi a maga hasznát (a magáét, érdekeit, javát), nem gerjed (lobban) haragra (nem bőszül fel; nem válik ingerültté), nem rója fel (nem számítja fel; nem tartja számon) a gonoszt (rosszat, sérelmet; nem gondol rosszra),

1Kor 13:6 Nem örül (örvendezik) a hamisságnak (gonoszságnak, igazságtalanságnak), de együtt örül (örvendezik) az igazsággal (örömét az igazság győzelmében leli);

1Kor 13:7 Mindent elfedez (eltakar), mindent hiszen (elhisz, mindig bizakodik), mindent remél, mindent eltűr (elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos).

1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki): de legyenek bár jövendőmondások (prófétálások), eltöröltetnek (véget érnek; hatályukat vesztik); vagy akár nyelvek, megszűnnek (elhallgatnak); vagy akár ismeret (tudomány), eltöröltetik (elenyészik, hatását veszti, hatálytalanná válik, semmivé lesz).

1Kor 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret (tudásunk csak töredékes, csak egy részt ismerünk, amit ismerünk csak részlet), rész szerint (töredékes) a prófétálás (részlet, amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges) .

1Kor 13:10 De mikor eljő (elérkezik) a teljesség (teljes, beteljesedés, a tökéletes; a befejezettség; a végcélba jutás]), a rész szerint való eltöröltetik (ami töredékes, véget ér, elenyészik, elmúlik; a részleges feleslegessé válik).

1Kor 13:11 Mikor (még) gyermek (kiskorú) voltam, úgy szóltam (beszéltem), mint gyermek (kiskorú), úgy gondolkodtam (éreztem, olyan törekvéseim voltak), mint gyermek (kiskorú), úgy értettem (itéltem, számítottam, vélekedtem), mint gyermek (kiskorú): minekutána pedig férfiúvá lettem (amikor elértem a férfikort), elhagytam a gyermekhez illő dolgokat (a gyermek szokásait, felhagytam azokkal a dolgokkal, mik gyermeknek valók).

1Kor 13:12 Mert most (ugyanis) (ma még) tükör által (tükörben, tükrön át) homályosan (képes beszédben, talányokban) látunk, akkor pedig színről-színre (majd szemtől szembe fogunk); most rész szerint van bennem az ismeret (töredékes a tudásom) (most részt [töredékesen] ismerek) , akkor pedig úgy ismerek majd (úgy ismerek rá a dolgokra), amint én is megismertettem (ahogy én is ismert vagyok, ahogy én rám ismert az Isten) .

1Kor 13:13 Most azért (így hát, addig) megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig (de közülük) legnagyobb a szeretet.

S kik az Ő szerelmesei, akiknek a „levele” íródott?
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ha szeretnéd megismerni a Szeretet Istenét, aki érted odaadta a legdrágábbat, itt lehetőséged van rá.                Ha tehát ma és egész Ádventen keresztül Urunk eljövetelét várjuk, akkor ez nem csupán visszaemlékezés arra, hogy kétezer évvel megtörtént Jézus Krisztus eljövetele, hanem valóság, valódi Isten-várás. Jézus Krisztus ezelőtt megtörtént eseményre, hanem valóság, valódi Isten-várás: Jézus Krisztus ma is megtestesül mindannyiunk életében, akik várjuk őt..
Az egész ádventi lelkület három gondolatkörre, három hangulatszínre osztódik: sóvárgás, ima, öröm. Ezt a három ádventi lelkületet mintegy megtestesíti három nagy személyiség, akikkel az ádventi olvasmányokban leggyakrabban találkozunk: Izajás próféta, Keresztelő Szent János és Mária. Három kor képviselői, három lelkület hordozói ők.

Karácsonmy várás:

„Harmatozzatok égi magasságok és adjátok meg nekünk a Megváltót!” Ésajás próféta ma is szól, ma is bátorít és bátorítására nekünk is szükségünk van. Nem könnyű ugyanis mindig felismerni a köztünk jelenlévő Istent. De mi is rendületlenül hisszük, hogy itt van és ez a hit új lelkesedéssel tölt el bennünket.
Mária, a boldog kismama. A Mária Ádvent legkedvesebb alakja. Ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltó közöttünk van. Ez szíve boldogságának titka. Az igazi öröm mindig egy féltve őrzött titokból ered. Mária már szívében hordja a legnagyobb Titkot, ezért öröme határtalan. Van-e a mi szívünknek is titka, amely örömmel tölt el bennünket? Vagyunk-e mi is Máriák, akik örömmel hordozzuk magunkban Istenünket?

KATONA JUDIT: KARÁCSONY-KÖSZÖNTŐ

Szikrázik, december hava
Csillagfészket himbálnak ágak.
Hírrel járnak a pásztorok:
bölcsőt ácsol József, az ács
az ember egyszülött fiának.
Pattog a forgács, hull a hó,
Máriát vaskín-abroncs fogja
s vajúdva megszül. Száll a hír:
dicsértessék, megszületett
a gyermek, az élet legnagyobbja.
Hírrel járnak a pásztorok,
Mária karjában a gyermek.
Rebben a hófehér világ
s a velünk virrasztó vézna fák
csendben az útra térdepelnek.

Almási Mihályné: KÖSZÖNÖM

  Köszönöm Úr Jézus,  hogy megszülettél értem,

Pedig már előre tudtad,  mennyi lesz a vétkem.

 Áldom drága Szent nevedet Elmondom ,most néked,

Nagyon akarlak szeretni, Segíts ebben kérlek.

KRISZTUSRA VÁRUNK Túrmezei Erzsébet
Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok. Ne válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…
de elültetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt,
gyümölcsöt terem.
Titok a jövő.
Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
munkába leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.