bizonyság

Advent 2. Vasárnapja                                                                                                       Evangélium Lk. 3,1-6. „Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Liziniász pedig Abilinának volt e negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”                                                                                              Egyengessétek az Úr útját! - Keresztelő János a szívünkben lévő magatartás kialakítására szólít. Ez egy egyenesség, amely képessé tesz minket a keskeny ösvényen megmaradni. Keskeny ösvény vezet föl az Úr hegyére, és ezért nem cipelhetünk magunkkal felesleges dolgokat. Az életünkben lévő halmok lehetnek nagyon felesleges ragaszkodások, amelyek elnehezítenek és kibillentenek a keskeny ösvényen. Egyengessük ezeket. Engedjük el, ami a széles útra terel, és azt tartsuk meg, ami segít kapaszkodni.                                                                                  -                ,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-                                                                 Mit jelentett Karácsony? Mit üzent a betlehemi Gyermek nekem?
Megpróbálok visszaemlékezni, s talán nem jut eszembe semmi, főleg az nem, amit azóta folyamatosan, naponta kellett volna tennem. A többi ünnep mennyire emelte fel szívemet? Hónapok múlva él még bennem a Felfeszített szenvedése? Pedig az is értem volt. Él a Feltámadott győzelme fölötti örömöm? Allelujázok Vele naponta                                                             -                         ,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,--,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-                                                                                                                                                                         Az egyházi év Isten szeretetének nem játéka, hanem valósága. Ha kezembe veszem a Szentírás megfelelő részét, ha imával készítem ünneplőbe lelkemet az ünnepre, ha kis pénzemből tudok áldozatot hozni szeretetből, ha időmből mind többet nyújtok Neki és az Őt jelenben itt képviselő embertestvéreimnek, milyen csodás mondanivalója, vigasza, reményt keltése lesz majd számomra és családi-, ifjúsági-, vallási-közösségem számára a jól előkészített és várt ünnepnek.

Állj meg és nézz szemébe! Lépésben sétálva, ütemesen rohanva, szamáron baktatva, kocsin, szánkón haladva, lovon ügetve, vágtázva, kerékpáron, motorkerékpáron, Trabanton, Mercédeszen, 50-nel, 200-zal, száguldó vonatokon, vitorlázón, Boeingon versenyt repülve az idővel, űrhajón az űrben ... Gyorsan, gyorsan, nem számít az erdő, a virág, a madár dala, a legelő állat, a teremtett világ ezer szépsége, sőt a másik ember sem, akkor sem ha szép, vagy éhes, ha gyermek, vagy öreg. Pontot se tettem, hogy érezhető legyen a mi, mai rohanó tempónk. Gépek diktálják a munkánk ütemét, felhasznált száz és száz könyv felsorolt címe a diploma értékét, kapcsolat sorozatokkal mérik az u. n. szerelmet. Legalább két munkahely kellene a megélhetéshez, öt-hat fizetés az igényeinkhez. Fáradtak vagyunk, kiégettek. Élünk, de nem tudjuk minek, mi a célja életünknek. Már kedélyvilágunk sem változik, ha a borús ég után végre kisüt a nap. Nincs már semmi érték számunkra. Élet, lélek, Isten, templom, világnézet, erkölcs, becsület, önzetlenség, szeretet, e szavaknak már nincs visszhangja bennünk. Házasság, gyermek, nem a boldogságunk előidézői. Még jó, hogy van válás, meg abortusz. Szülő meg nagyszülő talán csak nem várja el, hogy velük is törődjünk?! Kétezer évvel ezelőtt is baj volt az értékekkel. Nem volt érték a betlehemi Gyermek, se a főpapoknak, se az írástudóknak, se a jeruzsálemi népnek, s a királynak is csak annyira, hogy miként tudja eltenni még időben láb alól. Mária csendes, van ideje kisfia részére. József csendes mindent megtesz és elvisel a kicsiért. Pásztorok figyelik a természetet, az állataikat és az eget: mennek is, sőt szegénységükből szeretet ajándék is kitelik. Pogányok jönnek hódolni, volt idejük megfigyelni a csillagokat. Rohanó, érték vesztett fiatalok, emberek! Álljatok meg a jászol-szegénységében fekvő Gyermek előtt. Nézzetek szemébe. E szempár dalolja: Atyám jövök, hogy teljesítsem akaratodat! Boldog, mert szeret és értünk jött, hogy értünk áldozza életét. Egyik szeme szívembe kiáltja: Nézd, hogy szeret az Atya téged, érted küldött e világba, hát láss! A másik szeme csendes könnycseppel jelzi, annyira szeretlek, hogy a kereszten halok meg érted!!! Állj meg és nézz szemébe! Biztos megérted, hogy miért élt Ő és hogy élj te!