bizonyság

Aki úgy él, ahogy tanít                                                                                                                                                                                         Egy misszionárius hindu nők csoportja előtt beszélt, és meglepődve látta, hogy egyikük felkel és távozik. Hamarosan visszatért azonban, és még figyelmesebben hallgatott, mint azelőtt.
- Miért távoztál beszédem közepén? - kérdezte a misszionárius.
- Annyira érdekeltek azok a csodák, amikről beszéltél, hogy elmentem, és megkérdeztem a szolgádtól, hogy úgy is élsz-e, ahogy tanítasz. Azt mondta, hogy igen, ezért visszatértem, hogy még többet halljak Jézusról - felelte az asszony.
 Aki Isten szomszédságában lakik                                                                                                Egy angol utazó próbált Jeruzsálemben valakit találni, aki beszélt angolul és arabul is. Hallott egy amerikai misszionáriusról, aki a közelben lakott. Az utazó megállított egy arab fiút, aki ugyan keveset tudott angolul, de megkérdezhette tőle, hogy odavezetné-e a misszionárius házához. A kisfiú arca felragyogott és ezt kérdezte:
- Ahhoz a nénihez vezesselek, aki Isten szomszédságában lakik?
Ha egy tanulatlan utcagyerek felismerte azt, hogy ki jár Istennel, miért nem élünk úgy, hogy a világ meglássa mibennünk is Jézust?
Győzött a Galileai
Julianus, aki római császár volt Kr. u. 360 - tól 363 - ig., rendeletbe foglalta, hogy a keresztyénséget törvényen kívül kell helyezni, és igyekezett azt elpusztítani. Egy idős keresztyén mellett elhaladva egy napon Julianus így szólt:
- Hol van most a ti Krisztusotok?  Az idős ember ezt válaszolta:
- Készíti a koporsót a római birodalomnak.
Végül a haldokló Julianus felkiáltott:
- Ó, Galileai, győztél!

Prédikálás útközben
Az Assisi Ferenc élete című könyvben szó van arról, hogy Assisi Ferenc egyszer meghívott egy fiatal szerzetest, hogy menjenek a városba és prédikáljanak. Nagy megtiszteltetésnek tekintve a meghívást, a szerzetes készségesen csatlakozott Ferenchez. Egész nap járták az utcákat, mellékutakat, sikátorokat és a külvárosokat. Sok száz emberrel találkoztak. A nap végeztével hazaindultak. Ferenc egyetlen egyszer sem prédikált a tömegnek, és nem beszélt senkinek az evangéliumról. Fiatal társa nagy kiábrándultsággal mondta:
Azt gondoltam, hogy prédikálni megyünk a városba.
Ferenc ezt válaszolta:
- Fiam, prédikáltunk. Prédikáltunk, amikor mentünk. Sokan láttak bennünket, és magatartásunkat élesen megfigyelték. Semmi haszna sincs annak, ha elmegyünk valahova prédikálni, amíg nem prédikálunk mindenütt, ahova megyünk.
Túlságosan elfoglalt emberek
Aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy imádkozzék, talán sokkal elfoglaltabb annál, mint ahogy Isten valaha is tervezte az életére vonatkozóan. Teremtő Istenünk úgy tervezte az életünket, hogy abban megfelelő helye legyen az imádkozásnak is napról napra, egy egész életen át.
 "Ébredés!"
Az elmúlt években talán ezt a szót mondták ki a legtöbbet hívő körökben. A hívők sokasága kiált ébredés után. Akik valaha is részesei voltak ébredésnek, ma is nagy örömmel és hálával emlékeznek rá, és az ott nyert áldásokat egy életen áthordozzák magukban. Akik még soha nem éltek át ébredést, azok vágyva várják, hogy ez a csoda az ő életükben is megtörténjék. Az ébredés mindig Istentől jön, de nekünk, embereknek meg kell fizetni az árát. A következő történetek mind ebbe az irányba terelik a figyelmünket. Azt is megláthatjuk, hogy az egyik legfontosabb kulcs az ébredéshez az imádság.