bizonyság

Miért énekel a fülemüle?
Debrecenben sétálgatva - mindig megszoktam állni a hatalmas könyves kirakatok előtt, de nagyon kevés pénzem van arra, hogy új könyveket vegyek, de egyszer - megláttam egy kis könyvecskét, tenyérnyi volt. Ez volt a címe: Miért énekel a fülemüle?
Na mondom, ilyen szamár kérdést? Miért szalad a nyúl? Miért énekel a fülemüle? Miért van hosszú füle a szamárnak? Ilyen kérdések. De megveszem, csak 15 forint.
Nagyon jó, hogy megvettem. Aki megírta, az madártani tudós volt, és meglepte, hogy a fülemüle apukák - mert csak a hímek énekelnek -, amikor a kicsik kijönnek a tojásból, éjjel-nappal énekelnek. És ez ennek az okos tudósnak nem hagyott nyugtot. Miért énekel a fülemüle apuka éjjel - nappal? Miért nem elég csak nappal?
Kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta őket. Három hét múlva visszarakta őket. Eljött a kirepülés ideje, majd ivarérettek lettek, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a nőstények elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis buta állat, és milyen kicsi feje van, és még belül van egy pici agy és az tudja, - nekem hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen folytatás, hogy biztosítsuk a jövőt.
A ti kezetekben legalább 18 évig ott voltak, meg ott vannak a gyerekek. Mit tudtatok beleénekelni a szívükbe? Bele tudtátok énekelni az egyetlen dallamot: "Jézus te égi szép, tündöklő fényű név", "Szeretlek Uram én erősségem!" ??
Sok szülő kesereg és mondja: itt hagyott a gyerek, elment, és miket csinált? Hát nem énekelte bele a szülő a dallamot. Az a kicsi madár tanú lesz nagyon sok keresztyénszülő ellen, mert tudja: hat hete van. Szünet nélkül énekel, végkimerülésig. Aztán elengedheti a fiókáit. Lesz házasságkötés, lesz új fészek. Jönnek a kis tojások, jön az új nemzedék, van folytatás. De sok szül? ezt nem tudja, 18 év az nem hat hét. 18 év, 16 év, és úgy mennek el, hogy nincsenek felkészítve. Igen! Szomorú!