UramJézus, én rád várok.Benned ékes életem. Ha elragadsz majd engemet Mily öröm lesz ez nekem Dicsőség néked, ó Bárány ! Felhők közt találkozunk A szentekkel néked örök Dicsérettel áldozunk. Hallaluja! Mi boldog lesz A győztes nép örökkön. Az ujjongást már is hallom! Bizony Jézus visszajön !
Egy ítélettel jövök ellenetek s ellenem. A kérésem: szeressük egymást! Kértek, adtam. Megint kértek, megint adtam. Kértek, s nem volt nálam pénz. Megint kértek, akkor sem volt. Megláttam, és elkerültem -többször is. Egy exegézis óra kellett, meg igehirdetés,hogy újra rendbe jöjjek. Kitalált történet, ami akár veled is megtörténhet. Mész az utcán egy hamburgerrel a kezedben. Megszólít egy koldus: kenyérre kellene... Persze, mondod magadban s szinte érezni véled az alkoholt, mit talán soha nem nyelt le. Tovább mész mit sem törődve vele. Este természetesen bibliaórára mész, hisz az Urat féled. Szól az Ige a szoros kapuról, hogy törekedni kell azon bemenni, meg, hogy a gazda majd egyszer felkel és bezárja s a kint rekedtek perlekedni kezdenek vele: "Uram nyiss ajtót nekünk" (Lk 13,25) "kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és utcáinkon tanítottál." (Lk 13,26) és valóban. Előtte ettek, de enni nem adtak neki, utcáikon tanított, de házukba soha be nem hívták, meg nem szólították.Milyen szívtelenek! -mondod magadban- majd én, majd én megmutatnám nekik! És megszólal az Ige, egész halkan, talán észre sem veszed: "Amit a legkisebbek közül egyelcselekesztekVelemteszitek."(v.ö.Mt25,40)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése