levél

Vigyázz!

Egy ítélettel jövök ellenetek s ellenem.  A kérésem: szeressük egymást!

Kértek, adtam.  Megint kértek, megint adtam.

Kértek, s nem volt nálam pénz. Megint kértek, akkor sem volt.

Megláttam, és elkerültem -többször is. Egy exegézis óra kellett, meg saját igehirdetésem, hogy újra rendbe jöjjek. Kitalált történet, ami akár veled is megtörténhet.

Mész az utcán egy hamburgerrel a kezedben. Megszólít egy koldus: kenyérre kellene... Persze, mondod magadban s szinte érezni véled az alkoholt, mit talán soha nem nyelt le. Tovább mész mit sem törődve vele.                                                                                                    Este természetesen bibliaórára mész, hisz az Urat féled. Szól az Ige a szoros kapuról, hogy törekedni kell azon bemenni, meg, hogy a gazda majd egyszer felkel és bezárja s a kint rekedtek perlekedni kezdenek vele: "Uram nyiss ajtót nekünk"  (Lk 13,25) "kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és utcáinkon tanítottál." (Lk 13,26) és valóban.

Előtte ettek, de enni nem adtak neki, utcáikon tanított, de házukba soha be nem hívták, meg nem szólították.

Milyen szívtelenek! -mondod magadban- majd én, majd én megmutatnám nekik!                            És megszólal az Ige, egész halkan, talán észre sem veszed: "Amit a legkisebbek közül egyel cselekesztek Velem teszitek." (v.ö. Mt 25,40)