levél

Gyertek közelebb

A lelkész egy fiatalembert szólított, hogy bizonyságot tegyen. Valamikor annak a gyülekezetnek a tagja volt. Elmondta, hogy hívők a szülei, sőt, az édesapja lelkészként szolgált. Erdélyből jött át, s rögtön gyülekezetet keresett, mert ezt nagyon fontosnak érezte. Aztán valahogy, lassacskán elmaradt a gyülekezetből. S talán azért, mert egyedül élt itt - a családja nélkül -, rossz társaságba került. Két-három éven belül belekeveredett egy betöréses lopásba, amiért börtönbüntetést kapott. Isten kegyelme az mégis, hogy ott visszatalált oda, ahonnan letért. Az egész bizonyságtétel egy nagy felkiáltó jel: Kapaszkodj Jézusba minden erőddel!
Mindig vannak olyanok a gyülekezetekben, akik az ajtóhoz a lehető legközelebb ülnek le. Így feltűnés nélkül lehet érkezni és távozni. Mert ők jönnek a legkésőbb, és ők mennek el legelőször. Csendes szemlélődök. Egy kicsit csodálkoznak, amikor valaki túlságosan érzelmi módon él át valamit. Mondjuk valaki sír egy ének közben, ami a szívéhez szólt. Vagy fáj valakinek az, hogy visszautasítják a bizonyságtételét. Nekik nincs ilyen kudarc élményük, mert nem is beszélnek Jézusról senkinek. Persze azt sokan tudják róluk, hogy kerezstyének. Aztán a lelkész már csak néhány mondatot fűzött hozzá az elhangzottakhoz. Azt mondta: Ne üljetek a szélére. Gyertek közelebb! Akarjatok elsők lenni.
Gyertek közelebb! Ez a mondat visszhangzik, azóta is a fejemben. Közelebb, mert a széléről nagyon könnyű elsodródni…
„Nem is emlékszem már, hogy mi volt előbb. Az, hogy nem jöttem már olyan rendszeresen, mint régen, vagy az, hogy tényleg úgy éreztem, hogy nem kapok túl sokat abból, ami elhangzik, s a végén szinte senki sem jön már oda hozzám, hogy beszélgessünk. Mindenesetre, így van! Már nem érzem, hogy szükségem lenne a testvéreimre. Megvannak mindenkinek a maga problémái. Az pedig, hogy talán másoknak lenne szükségük rám, fel sem merült.”
Gyertek közelebb! Akkor is, ha közel vagy. Ha már teszel valamit, ha már van valamilyen feladatod a gyülekezetben. Valaki meg semmit sem csinál! Akkor is gyere, még közelebb! Kérdezd meg: nem tehetnék többet? Jó közel lenni. Érzed, hogy szeretnek, hogy hiányzol valakinek, ha nem mész. Mert szüksége van a társaságodra, arra, hogy együtt imádkozz vele. A testvéred, pedig nem is ugyanazok a szüleitek.

-         !

Ökumené

Római katolikus testvéreink körében a protestánsok szabadsága utáni vágyódást figyelhetjük meg. Mi, protestánsok pedig a római katolikus rendet szeretnénk látni egyházunkban. Mindebbõl az látszik világosan, hogy a földi egyház még nem a mennyei Jeruzsálem, - csupán megy a mennyei cél felé. Jól mutatja ezt az alábbi két vers. (Németbõl fordította: Reuss András).
 „Kérdezz meg száz katolikust,
mi a legfontosabb a misében!
Azt fogják válaszolni:
Az átváltozás.
Mondd száz katolikusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
az átváltozás!
Felháborodottan fogják válaszolni:
Nem, mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”
          -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,,,-,,,-
 „Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb az egyházban.
Azt fogják válaszolni:
A prédikáció.
Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb a prédikációban!
Azt fogják válaszolni:
Isten igéjének megváltoztató ereje.
Mondd száz reformátusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
a megváltozás!
Energikusan fognak protestálni:
Csak semmi reform!
Mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”