levél

Bruno Ferrero: A FAL
Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete. Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet. A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű és megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vigaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik eltévedtek és azoknak, akik valahonnan menekültek.
- Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő - gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását. Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett. És ő bennmaradt befalazva.
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy ne épüljenek föl ezek a falak.  őképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.              

Lev Tolsztoj: Az élet folyama
Úgy éreztem magam, mint az az ember, akit beültettek egy csónakba, és akinek tapasztalatlan kezébe adták az evezőket. A parttól ellökve ott eveztem az élet rohanó árján. Minél inkább a sodrás közepébe kerültem, annál több emberrel találkoztam. Nevető, éneklő, hangoskodó emberekkel, akik mind egy irányba haladtak, de senki sem tudakolta, vajon helyes irányba tartanak-e.
Hirtelen a hangzavaron keresztül zuhatagok zúgása és morajlása ütötte meg a fülemet, és láttam, mint borul fel és süllyed el előttem egyik élethajó a másik után.
Ekkor magamhoz tértem, észbe kaptam, és felhagytam az őrült utazással. Minden erőmmel elkezdtem visszafelé evezni, árral szemben a part felé. És végül kijutottam a veszélyes áramlatból. A part, amelytől elsodródtam, az élő Isten volt. Most hát visszatértem Hozzá, és oltalomra talállt életem .