levél

KÜLÖNBÖZŐ EMBEREKTŐL ,KÜLÖNBÖZŐ MONDÁSOK (6)

 A lombos idő gallyaihomlokombaverődnek, lehajlanak az ágak,és minden napnak Te vagy a gyümölcse. Váci Mihály 28  

Visz a vonat, megyek utánad,talán még ma meg is talállak,talán kihül e lángoló arc,talán csendesen meg is szólalsz:Csobog a langyos víz, fürödj meg!Íme a kendő, törülközz meg!Süla hús, enyhítse étvágyad!Ahol én fekszem, az az ágyad. József Attila 31  

 Féltő, szenvedélyes Vad indulat, amit a szívem érez, Gyötrő, komor... valódi szerelem! Denem kér semmit önző módra! Nem! Hogy boldogabb légy, üdvösségemet Akármely percben átadnám neked, S jó tettemet nem rónám soha föl, Hogy meg se tudd... Csak néha, messzirő, Gyönyörködném sugárzó életedben, S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem! Harám tekintesz, egy-egy új erény Sarjad ki bennem s jobbá válok én! Kezded-e látni? Ó, érted-e már, Hogy e homályban, mint meleg sugár Röpül feléd a lelkem? Rostand Cyrano 32  

Homokba írtam kedvesem nevét, de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét, de jött a dagály s munkám eltörölte. Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve a lány - megfogni a pillanatot, hisz magam is így omlok egykor össze és nevemmelegyütt elpusztulok. Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicső neved a mennybe fölírom.S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megujul. Edmund Spenser 33  

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb,
mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éj  lassan csukja le az álomszemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd bennem a már-már húnyó lidércet, ki ifjúságom hamuján lebeg, halálos ágyán, mert tüze kiégett, s ami táplálta, az emészti meg. Ezt forgasd elmédben, s növeld szerelmed az emberért, ki nemsokára elmegy.
William Shakespeare 35                                                                                                                    

Az vagy nekem, mint testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek,lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet,csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet,arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodért is sorvadok:
nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit tőled kaptam s még kapok.
 Koldus-szegény királyi gazdagon részeg vagyok és mindig szomjazom.William Shakespeare 36  

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak,zivárvány-szikra, miliom. Victor Hugo 37

 Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s mostpilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom. Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Tagore 39  

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon,mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,És rajta túl derengő csillagok. Juhász Gyula 40