lkevél

Wilhelm Busch:
Naponként kell találkoznom az Úr Jézussal .

Néhány éve közölték velem, hogy adnak mellém egy segédlelkészt. Ó, gondoltam, semmi szükségem erre. Elvégzem én a munkámat.
Évek múltak, s az ifjú ember még mindig ott volt. De a helyzet igen megváltozott. Már nem is tudtam meglenni nélküle. Nem volt nap, amelyen szükségem ne lett volna a segítségére és hozzászólására. Ha elutazott, úgy véltem, hogy mindjárt rosszra fordul minden.
Így van ez, csak még sokkal inkább az Úr Jézussal. Amikor először találkoztam Vele, még nem tudtam, hogy mennyire szükségem van Rá. De bizony úgy lett, hogy mindennap találkoznom kell Vele.
Hadd idézzem Spurgeont. Ezt mondja:
Szíve vérével mosott meg a bűneimből s a megigazulás ruhájába öltöztetett. Mindenhatóságára volt szükség ahhoz, hogy legyen belőlem valami. Még most is úgy megyek Hozzá napról-napra, mint szegény koldus. Nem mehet el tőlem sohasem, hogy utána ne kiáltanék: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
                              .-,--,-,-,-,-,-,-,-,-,,--,-,-,-,---,-,-,-,
Wilhelm Busch:
KRISZTUS VAGY ANTIKRISZTUS
(1945. tavaszán történt, Németországban...)
Kétségbeesetten küzdöttem a házamért. A két nappal azelőtti légitámadás az egész várost lángtengerbe borította.
Köröskörül feladták a küzdelmet. Ott már csak kormos fekete falak álltak, halvány füst szállt fel belőlük. Nem sok mentenivaló maradt. A két felső emelet kiégett, de úgy gondoltam, ha sikerülne a tüzet elhárítanom, legalább az értékes könyveimet és néhány bútorunkat megmenthetném.
Szemem begyulladt a füsttől és fáradtságtól, a kezem összeégettem. Hosszú botokkal próbáltuk a tüzet szétkotorni. Víz már régóta nem létezett.
- Nocsak! - Mindenki fölfigyelt. - Mi ez? Valóban. Halljátok? Szól a telefon.
Tiszta nevetség volt, hogy a lerombolt, égő házban, ahova fentről benézett a kéklő tavaszi ég, csöngött a telefon. Berohantam.
- Itt a Gestapo. Azonnal jöjjön ide!
- Nem tudok. Az utolsó holmim ég.
- Ha az Államrendőrség hívja önt, azonnal meg kell jelennie. Fél órán belül várjuk!
Ott ültem hát a Gestapo irodájában egy elegáns hivatalnok előtt, aki csak futólag nézett összeégett ruhámra, aztán közölte az egyik kimondhatatlanul nevetséges tilalmat, amivel az evangéliumi ifjúsági munkát állandóan gyötörték.
- Lenne csak a maga gondja az enyém - szaladt ki a számon, de aztán magam is megijedtem ettől a gondolattól. A magas állású úr nagyon irgalmas volt.
- Hogyhogy? - kérdezte.
- Nézze, itt egy világ süllyed el, és ön nem átall egy ilyen dolog miatt ide rendelni?
A férfi egyszerre nagyon komoly lett:
- Nekünk fontos ez az ügy. Ide hallgasson, mi pontosan megfigyeltük önt, és megállapítottuk, hogy egyetlen istentiszteletet vagy ifjúsági órát sem hagyott el. Amikor a termeik éa templomaik romba dőltek, lementek a pincébe, és ha beomlott a pince, berendezkedtek a következőben.
Mosolyognom kellett:
- Hát igen, az evangélium diadalmenete megy tovább.
A férfi fölcsattant:
- És a mi világnézeti küzdelmünk is megy tovább! Akkor is, ha a világ elsüllyed.
Egymás szemébe néztünk, és mindketten éreztük a másikban a félelmetes elszántságot.
- Ön tehát ezzel elismeri - mondtam lassan -, hogy ennek a szörnyűséges időnek a témája: Krisztus vagy Antikrisztus.
- Ebben igazat adok magának. A kérdés csak az, hogy az önök elképzelt Jézus Krisztusa továbbra is fogságban tartja-e az agyvelőket - vagy pedig mi uralkodunk és a mi világnézetünk. Egyedül erről van szó ebben az időben. Az összes többi csak kísérőzene.
Nem tehettem mást, odanyújtottam a kezem:
- Habár világok választanak el minket egymástól, teljesen egyetértek önnel, függetlenül mindazoktól, akik képtelenek fölfogni, miről van szó.
Aztán még megmondhattam neki, hogy Jézus Krisztus nem elképzelés, hanem Ő él.
Csak amikor hazamentem, jutott eszembe ismét az égő házam. Teljesen megfeledkeztem róla.
És ez így volt jó. Hiszen nem házról és vagyonról volt most szó. A szívem minden nyomorúság ellenére ujjongott, hogy szolgálhattam egy olyan Úrnak, akinek biztos a győzelme, mióta így kiáltott a Golgotán: "Elvégeztetett!"
                              -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

EGY VILLOGÓ FÉNYCSŐ TANÍTÁSA:
Világítani akarok, vagy villogni?
Fénycső is villog - kialvás előtt...
(vö.: Példabeszédek 11:2)
1."Hernyó a pillangónak: Légy türelmes velem, Isten még nem fejezett be!"
2."Légy olyan, mint a madár, mely alól ha kivágják a fát, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll."
Tan mese .