levél

Elhordozhatatlan dicsőség
- Szeretném meglátni Istenedet - mondta Trajanus császár egy rabbinak.
- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt - válaszolta amaz.
De a válasz a császárt nem elégítette ki.
- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! - javasolta a rabbi -. Nézz az égre és szemléld a Napot!
- Még mit nem! - szólt a császár, - hiszen ha belenézek, elvakít!
- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?
                            -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,
                         -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,,-,--,--
Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon.

 Eszerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...
                          -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Hol lakik Isten?

A tanító ezt kérdezte a gyerekektől: "Hol lakik Isten?" Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket: "A mennyben, a szívünkben, a templomban..." Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta: "Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik."
Lett erre nagy kacagás.
De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle: "Hogyan érted ezt, kisfiam?"
A legényke komoly válasza ez volt: "Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám: Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak, és elégedettek is. Velük lakik az Isten."
Most már egy gyerek sem nevetett.
"Igazad van, fiacskám", szólt a tanító. "Isten ott lakik az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett. ...De nemcsak ott..."
                               -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,--,-,-,-,-,--,-,,-,-,-,-

Mennyit ér az, aki a legértékesebb?

 Mátyás király egyszer álruhában Cinkotán járt, és megkérdezte a fogadóst:
- Szerinted mennyit ér a király?
- Megérhet úgy huszonkilenc ezüstöt - vágta rá gondolkodás nélkül a bölcs korcsmáros.
- Hogyan?? - lepődött meg az álruhás király.
- Nem többet - indokolta válaszát a korcsmáros -, mert ha az én Uramat, Üdvözítőmet harminc ezüstpénzért lehetett eladni, a király valamivel csak kevesebbet ér..