. D. Gordon: Az igazság bizonyítéka
Egy fiatal olasz lány - szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában - egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány:
- Isten szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát:
- Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
- Isten maga.
- Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:
- Uram, ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
- Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal olasz lány komolyan válaszolta:
- Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment."
Az ének a Dicsőítésekben : A szívem, Jézus, már a Tiéd A szívem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én.
Ha szódat hallom, drága Igéd,
Rám ragyog a fény.
Tenger mélye rejti bűnöm,
Mind Te vetted el.
Új lélekkel énekelem:
Szép az életem!
A lelkem, Jézus, már a Tiéd,
A célt már jól tudom,
Csak Véled jár és Te vezeted
Végig az úton.
Mindig tartod két kezemet,
Nincs már félelem,
Boldog szívvel mondhatom el:
Szép az életem!
Az éltem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én,
Hisz érted él, Te szórhatod szét
Gyertyám kis fényét.
Mocskát, szennyét mind lemosod,
Mily nagy kegyelem!
Jézus Krisztus, megköszönöm,
Hogy szép az életem.
Egy fiatal olasz lány - szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában - egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány:
- Isten szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát:
- Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
- Isten maga.
- Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:
- Uram, ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
- Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal olasz lány komolyan válaszolta:
- Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment."
Az ének a Dicsőítésekben : A szívem, Jézus, már a Tiéd A szívem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én.
Ha szódat hallom, drága Igéd,
Rám ragyog a fény.
Tenger mélye rejti bűnöm,
Mind Te vetted el.
Új lélekkel énekelem:
Szép az életem!
A lelkem, Jézus, már a Tiéd,
A célt már jól tudom,
Csak Véled jár és Te vezeted
Végig az úton.
Mindig tartod két kezemet,
Nincs már félelem,
Boldog szívvel mondhatom el:
Szép az életem!
Az éltem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én,
Hisz érted él, Te szórhatod szét
Gyertyám kis fényét.
Mocskát, szennyét mind lemosod,
Mily nagy kegyelem!
Jézus Krisztus, megköszönöm,
Hogy szép az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése