levél

Albert Schweitzer nyomán: HOL KEZDŐDIK A MENNYORSZÁG?

Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyháján, egy angyal jött hozzá és így szólt:
- Az Úr küldött engem, hogy megmondjam neked: itt az idő, hogy az örökkévalóságba költözzél.
- Hálásan köszönöm az Úristennek, hogy ennyire a gondomat viseli - válaszolt a szent -, ám látod, milyen halom mosatlan edény vár még rám. Nem szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen örülnék, ha a Mennyországba való menetelt kissé elhalaszthatnám.

Az angyal bólintott a szent kérésére, majd csöndesen és alázatosan eltűnt. A kis szent pedig folytatta a mosogatást, mintha mi sem történt volna. Aztán még sok mindent tett-vett heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra megjelent az angyal nála. A szent éppen a virágokat kapálta a kertben. Mindjárt mondta is az angyalnak:
- Látod, mennyi gaz van ebben a kertben! Az örökkévalóság biztosan tud még egy picikét várni rám!

Az angyal mosolygott és ismét eltűnt szótlanul. A kis szent befejezte a munkálatokat a kertben, de aztán rengeteg tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie.
A kórházba betegek ápolására hívták. Éppen egy magas lázban szenvedő beteget itatott meg, amikor újra megpillantotta maga mellett az örökkévalóság angyalát. A kis szent kitárta karját a betegek felé, mintha azt akarta volna mondani:
- Látod, mit csináljak? Itt hagyhatom ezeket a szegény betegeket?

Amikor este a kis szent végre cellájába térhetett pihenni, s végignyúlt a kemény deszkákon, ijesztően öregnek érezte magát, sajgott a teste a fáradtságtól és így imádkozott:
- Ó Uram, most már igazán elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a Mennyországban!
Még be sem fejezte a kérést, máris ott állt az angyal az ágya mellett...
Így szólt hozzá a kis szent:
- Kész vagyok, hogy hazatérjek a Mennyországba!
Az angyal erre is bólintott egy nagyot, és csöndesen megszólalt:
- Mit gondolsz, barátom, egész idő alatt hol voltál?
________________________________________________

A test boríték, a lélek a levél. Hiába nézed a borítékot, a levél a fontos.
Mindegyikünk egy levél. Egy levél, amely a születésünkkor van elküldve erre a világra...
ONNAN nem jönnek fölösleges levelek..."
                                        -,-,-,-,-,,,,,-,-,-,-,-,-,,,-,--,,

Te vagy az én erőm,
rólad zeng énekem.
Erős váram Isten,
hűséges Istenem!"
(59. Zsoltár 18.)

Vetés és Aratás 19/4)

EGY KÜLÖNLEGES ÉLET

Egy eldugott faluban született egyszerű kézműves házaspár gyermekeként, majd egy másik faluban növekedett és nevelkedett föl. Harminc éves koráig a helybeli ácsműhelyben dolgozott.
Három éven át mint vándorprédikátor járta az országot. A népszerűtlennek látszó ügyeket védelmezte. A szegények és az elesettek között keresett magának barátokat. Nem vetette meg a társadalomból kiközösítetteket és a törvény megszegőit. Könyvet nem írt, hivatalt nem vezetett. Családot nem alapított, vagyona nem volt.
Egyetemre nem járt, nem látogatott el híres világvárosokba. Mindig csak szűkebb hazájában prédikált...
Csak harminchárom éves volt, amikor a közvélemény végleg ellene fordult. Barátai magára hagyták, ő pedig ellenségei kezébe került, akik kigúnyolták és elítélték.
Keresztre feszítették két gonosztevővel együtt. Miközben haldoklott, sorsot vetettek köpenyére, az egyetlen vagyonára, amelyet ezen a földön birtokolt. Miután meghalt, testét egy kölcsönkért sírboltba helyezték.

Azóta kb. 2000 esztendő múlt el. Ma őt tartják az emberiség központi alakjának. A világ valamennyi hadserege, a múltban s jelenben; az összes flotta, amelynek hajói valaha is a tengert szelték; az országok kormányai, melyek valaha is összeültek; és a királyok sokasága, akik eddig uralkodtak - és mindezek együtt - nem hatottak olyan mértékben az emberiség életére, mint ez az egyetlen különleges élet..

                                              .-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

                                                         

Ézsaiás próféta könyve 16:5, 17:7-8

"Kegyelem által készül egy trón.
Megingathatatlanul ül azon
Dávid sátorában a bíró,
aki törődik a joggal,
és szorgalmazza az igazságot."
"Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat."

                                         -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-

Leleszi Balázs Károly: ÖSSZEKULCSOLT KEZEK

Minden erőm az imára kulcsolt kezemben van. Aprócska templom, az egyetlen immár, ami csak az enyém, amit a hústestem még nem rabolt el tőlem, a falánk ragadozó. Itt a boltozatokat betölti az alázat-lehelet, itt egy reszkető szív harangoz szakadatlan dobogásban. Majd vágyam kiáltássá válik, szörnyű kiáltássá, egeket ostromlón: Mi lesz velem, ha győz a bűn felettem, jaj, a lelkemmel mi lesz, Uram? Mert kialudt a lámpásom, a hit elvesztette reménységét, a békesség a szeretet örömüzenetét.
És ekkor hirtelen zúgó szélvihar támadt. Az ilyen szélviharokban szoktak a lelkek Isten trónusa felé fordulva könyörögni, és megértettem: valaki érettem esedezik, hogy ne kápráztasson el a csúf hamisság, a cifra világ; azért imádkozott, hogy megmaradjon még az utolsó lehetőség, az összekulcsolt kezek temploma, a végső menedék.
S jól imádkozott, mert éreztem: miként jár át az Isten kegyelme, a tiszta nyugodt erő; miként teríti szét rajtam, az elesetten, a bennem lakozó angyal, hálát adva, az Úr pásztorköpönyegét.
Aztán, egyszerre csak a lámpa ég és sugárzik belőle a békesség s a remény… Ó, visszanyert világosság! Ó, visszanyert hit!
----------------------------------------------