levél

 A személyes evangelizálás rendszere
Valaki azt mondta, hogy az első évszázadban az evangéliumot nagyon találékony módszerrel adták tovább. Személyes evangelizáló módszernek nevezték és igazán eredményes volt. Eredményesebb, mint a mi mai telefonos, televíziós és egyéb módszerünk. A samáriai asszony Jézussal való találkozása után elvitte az evangéliumot a városba, és sokan hittek Jézusban az asszony beszédéért.
Köszönöm, János!                                                                                                                        Egy 16 éves fiú elfogadta Krisztust Megváltójának, és azonnal bizonyságot tett erről egyik osztálytársának. Ez a barátja megtért, és szinte egész további életüket ugyanabban a városban élték. Az egyik iskolaigazgatóként, a másik kamionsofőrként. Amikor csak találkoztak, a kamionsofőr megbiccentette a sapkáját és így szólt: "Köszönöm János!" Amikor az igazgató elmondta ezt az esetet, megjegyezte: "Tudom, hogy mit mond akkor, amikor a mennyben találkozom vele az aranyutcán. Ugyanazt mondja, amit ma reggel is mondott: - Köszönöm János, köszönöm!"
Az élet órája
"Az élet óráját csak egyszer húzzák föl, és senki nem tudja, hogy az óramutatók mikor állnak meg, kés? Este, vagy kora reggel. A vagyon elvesztése nagyon elszomorító, de az egészség elvesztése még inkább elkeserít, míg az ember lelkének elvesztése olyan kár, amit többé nem lehet helyreállítani." Miközben ezeket, a sorokat elolvastuk, 39-en haltak meg. Óránként 5500 embernek kell találkoznia Teremtőjével. Mit cselekszünk azért, hogy elvigyük nekik az evangéliumot, és ne jussanak a pokolba?
Elvesztett bizonyságtétel
Valakinek volt egy énekes kanárimadara, és úgy gondolta, hogy tavasztól kezdve nem tartja a házban a madarat. Elhatározta, hogy a nyári időre felfüggeszti a madár kalitkáját egy nagy fa alatt az udvaron. A fán számos veréb lakott, és mielőtt a madár gazdája rájött volna, hogy mi történik, a kanárimadár elvesztette énekeit. Rossz társaságban volt egész nyáron, és a régi szép énekek soha többé nem tértek vissza, csak a csiripelés folytatódott egyhangú monotonsággal. Vannak hitvalló keresztyének, akik valamikor csodálatosan tettek bizonyságot Krisztusban rejtett életükről, de elvesztették bizonyságtételüket, mert rossz barátokat választottak.

Egyszer? bizonyságtétel
Egy püspök egy idős bíró betegágyánál ült, és fennkölt témákat hozott elő, amikor a haldokló férfi udvariasan így szólt: "Bocsásson meg, de tudja, hogy én a valósággal nézek szembe. Lenne szíves úgy beszélni velem, mint ahogy egy utcagyerekkel beszélne?" A püspök csöndesen így szólt: "Ön bűnös, mint én is. Jézus meghalt a mi bűneinkért. Bízzék benne, mint egy kisgyermek!" A bíró ezt válaszolta: "Köszönöm, püspök úr. Ezt elfogadom. Ez békét ad nekem."