Egy nemes ember hagyatéka
Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:
" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket?
Ha a megfelelő helyen világít életünk akkor igazi a mi Krisztus várásunk.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:
" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket?
Ha a megfelelő helyen világít életünk akkor igazi a mi Krisztus várásunk.
A kis könyv
Chilében egy tízéves kislány, Mária, mosott és főzött az édesapjára, miután az édesanyja meghalt. Az édesapa bányász volt. Mária szabad idejében eljárt egy kis evangéliumi gyülekezetbe, amiért minden alkalmat megragadott. A gyülekezet egy hegy lábánál volt Közép-Chilében, ott a kislány barátokat és vigasztalást talált. Amellett, hogy nehéz élete volt, az igazi terhet Mária számára az édesapja jelentette.
Az édesanyja halála után az apa mogorva és közömbös lett. Mária fáradozásait, hogy menjen vele a gyülekezetbe, visszautasította, és amikor próbált adni az apjának egy keresztyén könyvet, amit a misszionáriustól kapott, apja elutasította, mondván, hogy neki nincs ideje ilyen badarságokra. De egy este, amikor készítette az ételt a papájának másnapra, a táskába belecsúsztatta a kis könyvet, ami Jézus szeretetéről és a megváltásról szólt. És aznap este imádkozott:
- Ó Jézus, kérlek, segíts édesapámnak elolvasnia könyvet, hogy megtérhessen.
Aznap éjjel 1 óra 10 perckor robbanás rázta meg a kis hegyi falut, és szirénák kezdtek el sivítani az éjszakai csendben. A falusiak, beleértve Máriát is, futottak a bányához, ahol a dolgozók kétségbeesetten rohantak fel-alá: nagy bányaomlás történt. Mária apja is bent rekedt a bányában, több más munkással együtt. A munkások ástak a beomlott törmelékben egész éjjel és másnap egész nap, próbálták megtalálni az életben maradottakat. Végül rátaláltak egy belső kamrára, ahol Mária édesapja és még hét bányász volt. Mindannyian halottak voltak: megfulladtak. De a mentőknek különös látványban volt részük. Az embereket körben ülve találták, mind a nyolcukat. Mária apjának ölében egy kis könyv volt. Az utolsó oldalon volt kinyitva. Mária apja egy kis üzenetet írt oda a lányának:
,,Drága Máriám, amikor ezt olvasod, én már édesanyáddal leszek a mennyben. Elolvastam a kis könyvet, aztán néhányszor elolvastam az embereknek, miközben a mentésre vártunk. Az erre az életre való reményünk elveszett, de nem a következőre. Azt tettük, amit a könyv mondott nekünk, imádkoztunk, és behívtuk Jézust a szívünkbe. Nagyon szeretlek Mária, és egy napon hamarosan mindannyian újra együtt leszünk a mennyben."
Az édesanyja halála után az apa mogorva és közömbös lett. Mária fáradozásait, hogy menjen vele a gyülekezetbe, visszautasította, és amikor próbált adni az apjának egy keresztyén könyvet, amit a misszionáriustól kapott, apja elutasította, mondván, hogy neki nincs ideje ilyen badarságokra. De egy este, amikor készítette az ételt a papájának másnapra, a táskába belecsúsztatta a kis könyvet, ami Jézus szeretetéről és a megváltásról szólt. És aznap este imádkozott:
- Ó Jézus, kérlek, segíts édesapámnak elolvasnia könyvet, hogy megtérhessen.
Aznap éjjel 1 óra 10 perckor robbanás rázta meg a kis hegyi falut, és szirénák kezdtek el sivítani az éjszakai csendben. A falusiak, beleértve Máriát is, futottak a bányához, ahol a dolgozók kétségbeesetten rohantak fel-alá: nagy bányaomlás történt. Mária apja is bent rekedt a bányában, több más munkással együtt. A munkások ástak a beomlott törmelékben egész éjjel és másnap egész nap, próbálták megtalálni az életben maradottakat. Végül rátaláltak egy belső kamrára, ahol Mária édesapja és még hét bányász volt. Mindannyian halottak voltak: megfulladtak. De a mentőknek különös látványban volt részük. Az embereket körben ülve találták, mind a nyolcukat. Mária apjának ölében egy kis könyv volt. Az utolsó oldalon volt kinyitva. Mária apja egy kis üzenetet írt oda a lányának:
,,Drága Máriám, amikor ezt olvasod, én már édesanyáddal leszek a mennyben. Elolvastam a kis könyvet, aztán néhányszor elolvastam az embereknek, miközben a mentésre vártunk. Az erre az életre való reményünk elveszett, de nem a következőre. Azt tettük, amit a könyv mondott nekünk, imádkoztunk, és behívtuk Jézust a szívünkbe. Nagyon szeretlek Mária, és egy napon hamarosan mindannyian újra együtt leszünk a mennyben."
Valami jobbat ?
Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál.A fiatalember ezt válaszolta:
Ha ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél;
Szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél;
Meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál;
Vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél;
Vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál;
Továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az emberi szívhez megnyerőbben eljuttatja;
Ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása;
Ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni…
akkor küldje el mindezeket nekem… a lehető leggyorsabban.
Herold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése