2010. március 25., csütörtök

versek, köszöntő



Krisztusra várunk
Túrmezei Erzsébet : KRISZTUSRA VÁRUNK
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk.

Köszönöm

Harangszó hív zengőn és melegen.
Benne a Te hívásod hallhatom,
s oltáraidnál megtalálhatom
fészkem fáradt madárként, Istenem.
Szegényen, koldusmódra érkezem.
Feléd nyújtom kérő, üres kezem.
Tied a gazdag ajándéközön.
Gazdagokat elküldesz üresen,
de éhezőt- szomjazót sohasem.
Terített asztallal vársz!
Köszönöm!


  “Minden jó ajándék és minden tökéletes adomány onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá.”                                                ( Jakab levele 1,1

Nem az a lényeg, hogy keresztelkedsz vagy bemerítkezel,
S, hogy a lelkészed a gyülekezethez tartozónak mikor ismer el.
Nem az a lényeg, hogy mely egyházhoz, gyülekezethez tartozol,
S , hogy a nyakadon jelzésként mekkora keresztet hordozol.
Nem az a lényeg, hogy nyelveken szólsz-e vagy kézrátéttel gyógyítsz,
S, hogy az utcákon, tereken az evangélium terjesztésére mennyi időt fordítsz.
Nem az a lényeg, hogy a Bibliát betéve tudod, s abból idézel,
S, hogy az Igeverset precízen, pontosan, hiba nélkül mondod el.
Nem az a lényeg, hogy az anyagiadból mennyit és kinek adakozol,
S, hogy a köztudottan legtöbbet adakozók tábora közé sorakozol.
Nem az a lényeg, hogy az embertársaddal való ügyedben igazad van-e,
S, hogy minden az üggyel kapcsolatos részlet téged igazol-e.
Nem az a lényeg, hogy az emberek által tisztelt mintakeresztén légy,
S, hogy mindig mosolyogj, s Úrvacsorát mindig az elsők között végy.
Nem az a lényeg, hogy hitedről sok-sok történetet mesélj, regélj,
S, hogy magadat másoknál, különbnek tartva, büszke módon élj.

A lényeg, hogy a mindennapokban ki az Úr az életedben,
S, hogy a szíved mélyén Jézust vágyod, hogy Ő vezessen mindenekben.

S, hogy akard, hogy kősziklád, szabadítód, erős várad Ő legyen,
Testi indulataid, vágyaid rajtad keresztül Neki engedelmeskedjen.
S, hogy akard, szolgálni - meglátva embertársaidban – csak Őt,
Egy test tagjaként működni, reménységgel figyelve követni a Főt.
S, hogy akard, hogy kicsi legyél itt a földön ajándékul kapott életedben,
Lehessen részed itt az isteni kegyelemben, s elsők között fenn a mennyben.

S, hogy hidd, hogy az Út, az Igazság és az Élet csak Ő lehet,
Rábízva teljesen az életedet képmutatás nélkül csak így mehet.
S, hogy hidd, hogy a félelmed bármily kicsiny is, szívedből kizárják Őt,
A szeretet félelem nélkül való, Isten így adhat szép életet: gyümölcstermőt.
S, hogy hidd, hogy elég, ha az igened igen, s a nemed valóságosan is nem,
Bölcsességedet az Úrtól várod, Őt féled, s lelkedben csalárdság nincsen.
S, hogy hidd, lehet örömed és vigadalmad az Isten adta kegyelemben,
Maradhatsz mindig te, vele rendelkezhetsz, a neked adatott képességekben.

A lényeg, hogy szolgáld Őt - emberekre nem figyelve - imádságos lelkülettel,
Hűséggel mindhalálig Őt – s ezzel egyet jelentve – társadat is szeretettel.
      


 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése