olvasás öröm

Szpotti megismerkedik a gazdi cipőjével Fel sem tekintett, amíg tisztára nem nyalta kis edénykéjét.   – Csatt! – Mi volt ez? –  Spotti álmosan nyitotta ki apró gombszemeit. Az ajtón csapott egyet a szél nagy hanggal, ez ébresztette fel legszebb álmából az örökké lusta kutyust. Foltos fejét lábacskái közé rejtette, majd újra behunyta szemeit. Mély levegőt vett, de amint beleszimatolt a levegőbe, rögtön felélénkült. Hát igen, ennek a finom tejnek nem lehet ellenállni! Lustán nyújtózkodott egyet, majd imbolygó járással elindult a tálkája felé. Úgy gondolta, ha szorosan lehunyja szemét, akkor sikerülni fog. Hát nem vált be!  Szája szélét elégedetten nyalogatva szétnézett, és észrevette, hogy megint nyitva maradt az a nagy ajtó, ami mögött annyi rémséggel találkozott legutóbb és csak a gazdi szeretete mentette meg. Visszaballagott a helyére, ahol mellesleg még mindig ott volt a finom „mama illat”. Ez jó érzéssel töltötte el. Nagyokat szuszogva végig hemperedett a takarón, kényelmesen elhelyezkedett, és szeretett volna újra elaludni. De nem ment! - De nincs itthon…- szomorodott el az apró foltos szőrgomolyag. Persze ő nem az a fajta kutyus volt, aki csak úgy feladja! Elindult felfedezőútra, és nocsak, mit talált? Azt a nagy valamit, ami a gazdi lábán szokott lenni. Még az illata is benne volt!    - No, ez okos ötlet volt!- nyugtázta. Persze, egészen nem múlt el, ezért gondolta, hogy még egyszer megpróbálja. - Igen, így már sokkal jobb!- morogta elégedetten. Csak hát nem tartott sokáig, mert újra jelentkezett ez az idegesítő érzés, és egyre erősebb kényszert érzett, hogy ezt elmulassza. Végül már, morogva, apró csaholások kíséretében, rágta, tépte szegény ártatlan cipőt.  Egy idő múlva már jobban érezte magát, de meglepetésére, egyáltalán nem hasonlított eredeti mivoltára ez a nyáltól csöpögő, darabjaira szedett valami, ami a gazdi tulajdona volt. Legalábbis eddig! Persze ezen már nem gondolkodhatott el mélyebben, mivel annyira kifáradt, hogy gyorsan álomba zuhant. – Szpotti!... Szpotti! – szólt a hang. Megjött a gazdi! –  ujjongott álomittasan a frissen ébredt kutyus. –       Mikor felocsúdott ijedségéből, akkor kezdte megérteni száműzetésének okát. Az a gazdi szagú valami lehetett, – amihez az orrát is nyomta, – és ami mellesleg olyan jól csillapította a szűnni nem akaró viszketést a szájában. Lehet, hogy mégsem lett volna szabad összerágni? Ahogy telt az idő, és kezdett besötétedni, egyre inkább hatalmába kerítette a félelem, no meg fázni is kezdett.  Már nagyon bánta. De hogyan tehetné jóvá? Halk nyüszítéssel sírni kezdett.  –          Egy idő után, kinyílt az ajtó, majd ezután ismét abban a két megnyugtató, meleg tenyérben találta magát. A boldogságtól azt sem tudta hova legyen! Megbocsátott a Gazdi! Örömében végignyalta a kezét, orrát, ezzel jelezve, hogy többé nem fog ilyesmit tenni. Nagyon hálás volt! –       Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”     Péld;  28,13. De mi történt?  A kezek, amik máskor szeretve simogatták, most olyan szorosan ragadták meg, hogy belefájdult minden csontja. Odanyomták apró gomb orrocskáját a megtépázott lábbelihez, majd hirtelen az ajtón kívül találta magát. Reszketett a félelemtől, amikor észrevette, hova került. Nagyon- nagyon félt. Arra ébredt, hogy nagyon hangosan kiáltotta valaki a nevét. Amint rátelepedett, megnyugtató érzés töltötte el. Úgy érezte, mintha ott lenne a tulajdonosa is. Igaz, a takaró illata egy kicsit más volt, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy sokkal jobb, de hát ne válogasson egy ekkorka, magára maradt kutyus. Közben egyre inkább érezte, amint viszketni kezd az ínye. A utóbbi időben boldogan tapasztalta, hogy sorban nőnek ki a fogai. Miközben kényelmetlenül kuporgott, kicsit ráharapott erre a gazdi-szagú valamire, és nocsak mi történt? Enyhült a viszketés a szájában! Unatkozott… Ha legalább a gazdi itthon lenne, akkor játszana vele, vagy legalábbis jobban múlna az idő, ugyanis időnként kitűnően lehet kergetőzni azok között, de utána mindjárt az ölelő kezek között találta mag a valamik között, amikkel olyan hangosan lépeget. Persze, előfordult, hogy véletlenül rálépett a farkára, vagy apró tappancsára, mire keservesen nyüszíteni kezdett át.