Nagyheti köszöntő

Kezdő imádság : -- I --

Nagy és hűséges Istenünk, hajolj le hozzánk jóságosan,
akik Megváltónkhoz, Jézushoz csatlakozva,
készülünk végigjárni állomásról állomásra
a kereszt fénylő útját. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
Első állomás: Jézust halálra ítélik
Ó Krisztusunk! Egy napon azt kérdezted tőlünk:
"Ki az közületek, aki bűnnel vádolhat engem?"
Ez volt a te bűnöd:
Bűn nélkül jöttél az ártatlanság nélküli emberek közé.
Meg kellett halnod, és az emberek elítéltek téged.
Mi is ott voltunk.
Abban a pillanatban ugyanis az egész világtörténelem
válladra borult, mint az a vérvörös köntös, amelybe hóhéraid felöltöztettek.
Ó Krisztusunk! Emberfia, akit elítél az ember!
Azt a húst, amelyet tőlünk vettél, azt a testet, amelyet tőlünk kaptál,
most mind visszavesszük tőled, darabról darabra, korbáccsal és tövisekkel.
Ó Krisztusunk! Noha ez a te haláltusád útja, mégis mi szorulunk a te irgalmadra.
Ki más veheti el szégyenünket, amit szenvedésed láttán érzünk?
Könyörögve kérünk, bocsáss meg nekünk!
Örök emlékezet, felejtsed el!
Második állomás: Jézus vállára veszi a kereszten
Ó Krisztusunk! Te eljöttél, hogy közöttünk élj.
Te, a mindent megvilágító fény, soha nem tapasztalt örömet hoztál számunkra.
Másként pillanthatunk a világra, amely beszél ugyan bölcsességről, igazságosságról,
sőt, olykor még jámborságról is, de mit sem tudott nélküled a szeretetről,
ami minden dolog rejtett oka és értelme.
Te tanítottad meg számunkra, hogy a szeretet hívja létre a másik embert,
hogy a szeretet a kinyilatkoztatás másik neve,
hogy a szeretet leszáll a gyengeségre, s édesen megpihen az imádkozó ajkakon.
Te kérdést szegeztél szívünknek.
Íme, ez a válaszunk: ez a rövidke út Jeruzsálemen keresztül,
amely egy cikcakkos villámot rajzol a térképre;
ez a túlontúl súlyos fagerenda, amely a te vállaidra hullt,
mint az összeomló világmindenség állványzatának egy darabja.
Ó Krisztusunk! Könyörögve kérünk, bocsáss meg nekünk!
Végtelen édesség! Ne emlékezz másra, csak önmagadra!

   A  G O L G O T H Á N .

Ki ott találkozott Vele,

Az találkozott igazán.

Hasonlatos  lesz a szeme,

Azéhoz ki ott függ a fán.

Vérverejtékes éjszakán,

Űzték oda  egy reggelen,

S azóta fenn  a Golgotán

A kereszt alatt jól pihen.

Ki ott találkozott Vele,

Az tartozik hozzá csupán,

Nem tagadja meg sohase

Inkább mellette függ a fán.

Míg benne Krisztus teste ölt,

Nem fáj az ácsolók szege,

Az találkozott Vele igazán,

Ki ott találkozott Vele !