….” Nagy örömest áldozom !...”
( Kor . II. 12 : 15 . )
Mint minden más ügy, úgy az evangélium ügye is gyakran kíván áldozatot . Pál mikor meglátta ezt, döntött és kimondta :
„Én pedig nagy örömest áldozom, és esem áldozatul.”
Ez nem csupán annyit jelentett, hogy lemondott a papi egzisztenciáról, vagy még az apostoloknak is járó anyagi javakról és megbecsülésről, hanem, ha az evangélium ügye kívánta, még azt is ki tudta mondani ,hogy „ az én életem sem drága !”
Milyen jó , hogy évezredeken át mindig voltak Isten választottai között olyanok, akik ha Isten ügyéről volt szó, ki tudták mondani : „ Nagy örömest áldozom !” aztán letenni az áldozatot Istennek oltárára , embertársak javára !
Az az út , amelyet az oltárig megtetszünk, csak néhány lépés ahhoz az úthoz viszonyítva, amelyet az Úr tett felénk !
Az az érték, amit mi tehetünk az oltára, csak filléres apróság az Ő életáldozata mellett !
Mily csodálatos öröm, ha mégis elfogadja az Úr , aki nem szűkölködik a mi áldozataink nélkül sem !
Most nekünk kell „ nagy örömest áldoznunk!”
Akik tudjuk, hogy áldozás közben leszünk gazdagabbak, mert míg a magunknak tartott kincseinket mindig értéktele- nednek, addig, az oltáron levő áldozataink mindig értékesebbek lesznek !
Magunknak tartott értékeinket A sátán rabolja el. Az oltáron levő áldozatainkat Isten áldássá teszi !
„ Nagy örömest „ kell áldoznunk, mert körülöttünk élő ember- társainkat áldozó életünk vonhatja az Úrhoz !
Mennyire fontos értük, hogy akár a pénzünk, akár az időnk, és erőnk is az oltáron legyen !
Hányszor segíthet rajtuk az, ha igazságunkat az oltárra tesszük . És nem erősködük vele, általa .
Sokszor tekintélyünket is fel kell áldozni, hogy egy – egy embert megközelíthessünk, beszélni tudjunk vele, bizonyságokká legyünk részére ,Isten nagy szeretetéről .
Hány embert vitt már az Úrhoz durvasága, erőszakossága az embereknek ? És fodítva, szelíd felelet egy – egy durva szóra, helytelen megnyilvánulásra ,mennyivel inkább volt bizonyság Jézus mellett !
A fölényességgel szemben tanúsított alázat, többet ér el mint a visszavágás .
Készek vagyunk – e mi keresztyének,az Úr ügyéért való áldozatra ? Ilyen területen is, és még sok mindenben.
Pl- feladom a szabadidőm önkéntes kihasználását magam részére . hozzátartozóim részére, és inkább az Úr ügyét támogatom, teszek eleget egy – egy alkalomnak ,mikor az atyafiak , a testvérek vannak együtt ?
Meghozzuk – e az áldozatot ? tudjuk – e meghozni lemondani másról,és csak az Úr ügyét támogatni adott esetekben?
Bár lenne minden Istengyermekének szíve vágya, kérése,:
Készíts fel minket, ( engem ) Ó, Istenünk, hogy legyünk, (kegyek ) alkalmas, és amikor jön az áldozathozatal ideje, ne forduljunk (forduljak ) vissza az oltár előtt, hanem Pál apostollal együtt mondani tudjuk, ( tudjam ) :” Én pedig nagy örömest áldozom és esek áldozatul ! „
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése