Krisztus vállal !

Krisztus vállalja a benne hívőt
Ki értékelhetné kellőképpen ezt a királyi házasságot? Ki foghatná fel ennek a kegyelemnek gazdagságát és dicsőségét? Amikor ez a gazdag és kegyes vőlegény, Krisztus, feleségül vesz ezt a szegény, rossz nőcskét, a lelket, megváltja minden rossztól, és felékesíti minden javaikat. Így már lehetetlen, hogy őt bűnei kárhozatba vigyek, minthogy azok Krisztusra vettettek, és benne elnyelettek, Krisztusban az ő vőlegényében pedig megkapta azt az igazságot, amellyel magáénak tekinthet, és azt bizalommal szembeállíthatja minden bűnével, a halállal és a pokollal, és ezt mondhatja: "Ha én vétkeztem is, az én Krisztusom nem vétkezett: benne hiszek, mindene az enyém, és mindenem az övé", ahogyan az Énekek Énekében olvassuk: "Szerelmesem az enyém, és én az övé vagyok" (Énekek 2,16). Ez az, amit Pál mond 1Kor 15,57-ben: "Istennek legyen hála, aki nekünk adja a győzelmet Jézus Krisztus, a mi Urunk által", mégpedig a győzelmet a bűn és a halál felett, ahogyan ezt közvetlen előtte írja: "A bűn a halál fullánkja, a bűn ereje pedig a törvény" (1Kor 15,56).
A hit a keresztyén ember igazsága
Ebből viszont megértheted, miért kell a hitet olyan nagyra tartani, hogy egyedül az tölti be a törvényt, és minden cselekedet nélkül megigazít. Láthatod ugyanis, hogy az első parancsolat, amely ezt mondja: "Az egy Istent tiszteld!" - egyedül hit által tölthető be. (56) Ha ugyanis tetőtől talpig nem volnál más, mint jócselekedet, akkor sem volnál igaz, és Istent sem tisztelnéd, sőt az első parancsolatot sem teljesítenéd, mert Istent másként tisztelni nem lehet, mint ha neki tulajdonítjuk az igazság és teljes jóság dicsőségét. Aminthogy az valóban őt illeti meg. Ezt pedig nem a cselekedet teszi, hanem egyedül a szív hite, mert nem cselekedettel, hanem hittel dicsőítjük Istent és valljuk igaznak. Ezen a címen egyedül a hit a keresztyén ember igazsága, és minden parancsolat betöltése. Aki ugyanis az elsőt betölti, az a többit mind betölti könnyen, cselekedetekkel. A cselekedetek pedig, mivel azok nem érző dolgok, nem dicsőíthetik Istent, jóllehet ha hittel együtt járnak, Isten dicsőségére történhetnek. Most azonban nem az a mi kérdésünk, hogy mi az, ami történik, vagyis mik a cselekedetek, hanem hogy ki az, aki cselekszik, aki dicsőít, és végrehajtja a cselekedeteket. Ez pedig a szív hite, amely alapja és lényege egész igazságosságunknak. Ezért vak és veszedelmes tan az, amely szerint a cselekedetek betöltik a parancsolatokat, mert már minden cselekedet előtt be kell tölteni a parancsolatokat, és betöltésükből következnek a cselekedetek, ahogyan hallottuk.