Flaisz Józsefné
Kukac és tábor
Marika néni aggódva néz Kukacra, aki szokatlanul csendesen üldögél a székén.
- Mi van veled Kukac, nem szoktál te ilyen hallgatag lenni?
- Tudod, csak eszembe jutott, hogy amikor a nyáron elmentünk abba a nagy házba, tudod, ahol az a sok gyerek volt. Tudod, amikor ott is aludtunk, hányat is?...mindjárt megszámolom…1; 2; 3; 4; 5; 6; 7-et! Húha, ilyen sok volt, nekem olyan rövidnek tűnt.
- Súron, a gyermektáborra gondolsz?
- Hát persze!- ragyog fel a fiúcska szeme,- csak tudod én elfelejtettem kimondani a nevét! Te Marika néni, hogy az milyen szuper volt! Annyit játszottunk, meg versenyeztünk, meg énekeltünk, meg tábortüzeztünk, meg még rándultunk is. Meg képzeld el, Marika néni, mindennap meséltek nekünk a Bibliából, hogy is hívták….? Tudod, beledobták az oroszlánok közé a verembe, és az oroszlánok úgy csináltak, hogy voááááá! De persze azt is mondták, hogy Ő nem félt, mert Isten vele volt. Marika néni, akkor nekünk se kell félni az oroszlánoktól?
- Őt Dánielnek hívták, és Isten vigyázott rá, azért nem bántották a vadállatok, de azért te kerüld el őket. Mindenesetre Isten bennünket is megőriz, hisz nagyon szeret!
- Te Marika néni, amikor meleg lesz, meg nyár, akkor megint megyünk?
- Hát persze! Az idén is lesz gyermektábor. Te is szeretnél eljönni?
- Nagyon- nagyon! Nézd csak meg, már előre dobog a szívem! De ugye, gyerekek is jönnek? Mert olyan jó volt velük beszélgetni! Te, ezek olyan vicces gyerekek!
- Hát remélem, hogy el tudnak jönni, én már mindenesetre tervezem a játékokat.
- De hogy fogunk nekik szólni? Kiabálhatok? Jó nagyot!
- Nem hiszem, hogy akkorát tudnál kiáltani, hogy meghallják, de majd a szüleik, a tanító nénik, tanító bácsik szólnak nekik.
- Az jó! Akkor, gyerekek, várlak benneteket! De tényleg!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése