Isten hitről folyt...

Isten a hitet igazságul fogadja el
Ha pedig Isten látja, hogy igaznak tartjuk őt, és szívünk hitével olyan tiszteletben részesítjük, amilyenre ő méltó, akkor viszont ő is megtisztel minket azzal, hogy minket is igaznak és igazságosnak ítél ezért a hitért. A hit ugyanis igazzá és igazságossá tesz azzal, hogy megadja Istennek a magáét, ezért viszont Isten is megadja a dicsőséget a mi igazságunknak. Mert méltó és igaz, hogy Isten igaz és igazságos, és méltó és igaz az is, hogy őt ilyennek, vagyis igaznak és igazságosnak tartsuk és valljuk. Így van ez megírva 1Sám 2,30-ban: "Aki tisztel engem, azt megdicsőítem, aki pedig megvet engem, azt nem ismerem". Így mondja Pál Róm 4,22-24-ben Ábrahámról, hogy az ő hite tulajdoníttatott igazságul, mert ezzel adott teljes dicsőséget Istennek, és ezért tulajdoníttatik nekünk is igazságul, ha hiszünk.
A lélek hit által egyesül Krisztussal
A hit harmadik, példátlan ajándéka az, hogy a lelket egybeköti Krisztussal, mint menyasszonyt a vőlegénnyel, úgyhogy ezzel a szentséggel, - amint az apostol tanítja -, Krisztus és a lélek egy testté lesz. Ha pedig egy test, és igazi házasság, sőt mindennél sokkal tökéletesebb házasság jön létre közöttük, - minthogy az emberi házasság gyenge hasonlat ehhez az egyedülállóhoz -, akkor mindenük közös lesz: a jó is, a rossz is, úgyhogy ami Krisztusé, azzal mintegy a magáéval rendelkezhet és dicsekedhet a hívő lélek, és ami a léleké, azt Krisztus magának igényli, mintha sajátja volna. Beszéljük meg ezt a viszonyt és felbecsülhetetlennek fogjuk látni. Krisztus tele kegyelemmel, élettel és üdvösséggel, a lélek tele bűnökkel, halállal és kárhozattal.  Mármost közbejön a hit, és az történik, hogy Krisztusé a bűn, a halál és a pokol, a léleké pedig a kegyelem, az élet és az üdvösség. Mert ha ő a vőlegény, kell, hogy egyúttal vállalja azt, ami a menyasszonyé, viszont ami a magáé, abban részesítse menyasszonyát. Aki testét és önmagát odaadja neki, hogyan ne adná oda mindenét? És aki vállalja menyasszonya testét, hogyan ne vállalná mindazt, ami a menyasszonyé.
Csereviszony Krisztus és a hívő között
Szép látványa következik ebből nemcsak a közösségnek, hanem az üdvösséges harcnak és győzelemnek, üdvösségnek és megváltásnak. Mivel ugyanis Krisztus Isten és ember egy személyben, aki nem vétkezett, nem hal meg, és nem kárhozik el, de nem is vétkezhet, nem halhat meg, nem kárhozhat el, és igazsága, élete és üdve felülmúlhatatlan, örök és mindenható: mivel tehát ez a személy a menyasszony bűnét, halálát, poklát a hit jegygyűrűjéért közössé, sőt sajátjává teszi, és ezekhez úgy viszonyul, mintha övé volnának, mintha ő vétkezett volna; mivel szenved, meghal és a pokolra száll, hogy mindezeket legyőzze, és mivel őt a bűn, a halál és a pokol el nem nyelheti, ezért szükségképpen azok nyeletnek el ebben a bámulatos harcban. Mert az ő igazsága minden bűnnél nagyobb, élete minden halálnál hatalmasabb, üdvössége minden pokolnál legyőzhetetlenebb. Ebből következik, hogy a hívő lélek a hit jegyajándékával Krisztusban, az ő jegyesében minden bűntől szabad, a haláltól megmentett és a pokoltól megvédett. Mert ajándékul kapta jegyesének, Krisztusnak örök igazságát, életét és üdvösségét. Így állítja maga elé menyasszonyát, folt és ránc nélkül dicsőségben, megtisztítva őt az élet igéjének fürdőjével, vagyis az ige, az élet, az igazságosság és az üdvösség hite által (Ef 5,22-33). Így veszi őt feleségül hűséggel, irgalommal és könyörülettel, igazsággal és ítélettel, ahogyan Hóseás 2,19-20-ban mondja.