2010. március 11., csütörtök

Ige olvasás


 Alap ige : Jn 5,45-47 - Pepsi vs. Coca-Cola

Vádolóm – védelem. Hasonló hangzású szavak. Úgy látszik, a gyakorlatban könnyű összekeverni a jelentésüket is!
Mózes népe úgy gondolta, a tőle kapott törvényből csinál magának evangéliumot, és a vádló szavakban keresi meg magának az üdvösség kulcsát. Úgy hitték, az a kéz fogja őket megmenteni, amelyik int, fedd és büntet. Számukra a kötelességből jog, a parancsból kivételes lehetőség, az elvárásból kitüntetés formálódott, legalábbis saját felfogásuk szerint. Nos, tévedtek.
De ne higgyük, hogy egyedül ők keverték össze a fogalmakat! Sajnos mi sem vagyunk ez alól kivételek!
Mi, Krisztus népe, az Új Szövetség népe, az Evangélium népe meg valahogy szeretünk törvényt csiholni ebből az evangéliumból. Valahogy rendre vádló szóként hangoztatjuk Jézus üdvözítő tetteinek, szavainak üzenetét, s gyakran szinte fejbe verjük vele azokat, akik nem hallották meg a hívást. Szeretjük azt hinni, hogy a kéz, amely minket megment, felemel, támogat, megvéd, erőt ad, új útra indít, az majd másokat jól megver, int, fedd és büntet. Számunkra a jog formálódott kötelességgé, a kivételes lehetőség paranccsá, a kitüntetés elvárássá, legalábbis saját felfogásunk szerint. De bizony mi is óriási tévedésben vagyunk!
Mózes és Jézus népe úgy látszik, felcserélte a szerepeket, és azt hiszi, a védőügyvéd lesz az ügyész, az ügyész pedig a védőügyvéd azon a tárgyaláson, ahol életünk Örök Bírája a döntéshozó. Bizony, lesznek ott meglepetések!
Hogy ezt elkerüljük, komolyan kell vennünk mindkét üzenetet, a figyelmeztetést és a biztatást is. Meg kell értenünk, mi a különbség a hit és a cselekedetek között, és melyik utat melyik teljesítésével tudjuk bejárni.
Akikhez ugyanis a felolvasott igében Jézus szól, tévedésben vannak: abban a Mózesben hisznek, reménykednek, aki csupán tennivalókat sorolt fel, amiket meg kell cselekedni; Jézusra pedig úgy tekintenek, mint aki számon kér, és aki előtt hivalkodniuk kell tetteikkel, holott épp Jézusban kellene reménykedniük, és hittel fordulniuk Őhozzá!
Olyan ez, mint a kedvenc reklámfilmem:
Félreértés ne essék, nem szeretnék e két rivális világcég egyike mellett sem kampányolni, de tekintsünk most a két Coca-Colára mint – mondjuk – Mózes két kőtáblájára, és a Pepsire mint Krisztus evangéliumára. Jelentsék a cselekedeteket azok a mozdulatok, amikor a fémdobozokat csak állványnak használjuk, és a hitet az, amikor megisszuk a doboz tartalmát.
Ha felcseréljük a hitet és a cselekedeket, a törvényt és az evangéliumot, a vádolót és a védelmet, az olyan, mintha előbb innánk ki a két Coca-Colát, és utána akarnánk ráállni az egy Pepsire. Nem csupán a reklámfilmnek nem lenne így értelme...
Minden nappal közelebb lépve az ítélet felé fontos, hogy tisztában legyünk a dolgok helyes sorrendjével és szerepével. Mózes törvényei fontosak, megkerülhetetlenek, kellettek az üdvösség előkészítéséhez, de nem attól kell várnunk a megváltást! A törvény csupán eszköz arra, hogy elérkezzünk egy fokkal feljebb, ahol felismerjük elveszett mivoltunkat, és elfogadhatjuk Krisztus kegyelmét és szeretetét.
Mert a törvény csak vádol. Vádol, hogy mi mindent nem tettél meg, mi mindent mulasztottál el, bármennyire is próbáltad meg betartani. Irányt mutat, merre kell haladni, de pusztán ennek a segítségével sosem fogjuk elérni a végcélt. Mint mikor azt mondjuk, észak felé kell menni, mégsem arra gondolunk, hogy el kell érni az Északi Sarkra.
S ha megtettünk minden tőlünk telhetőt, teljesítettük, megtartottuk a törvényt – vagy legalábbis megpróbálkoztunk vele –, ugyanúgy félmunkát végeznénk, szomjan halnánk, ha nem lépnénk tovább, ha csak ácsorognánk a két Coca-Colán, és nem jutnánk el az evangélium élő vizéhez.
Ez az üdítős doboz azonban már nem állvány, nem eszköz, hanem éltető tartalom: ki kell nyitni, meg kell inni, hogy belülről tápláljon és töltsön el reménységgel, hittel, örök szeretettel, s így töltse be megváltói szerepét.
Csakis ezen az úton lehet a megvádolásból megváltás, a törvényből evangélium, a keresztből pedig örök élet Mózes és Jézus minden követője számára, akik megértik és megélik, mit kell tenni, és mit kell hinni ahhoz, hogy elérjük a legfelső gombot. Ámen!
» Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?
Urunk, aki a keresztről szóló evangéliumba rejtetted életet adó szeretetedet, hogy megalázd az elbizakodottat, és felemeld az erőtlent: add nekünk Szentlelkedet, hogy az evangéliumban felismerjük hívó szavadat, atyai jóságodat és üdvözítő erődet, az Úr Jézus Krisztus által.                                                                                                           
                                                                                           Ámen !




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése