hartodik -"Úr közel "-

A hatodik „Úr-közel”

Ezt a második térbeli Isten-közelséget az Úr visszavárása előzi meg. Az utolsó napok, melyek az Úr visszajövetelét megelőzik, adják az időbeli közelséget. Az utolsó napokban ez a mondás: „Az Úr közel” azt fogja jelenteni: Jézus hamar eljő! Ez az időbeli „Úr-közel” a legnagyobb szorongattatások idejét fogja felölelni, az úgynevezett „nagy nyomorúság” napjait, melyekben az egyháztól elvétetik a külső istentisztelet alkalma, és csak Szellemben lehet majd Istent imádni; de ez a szellemben való imádás egyúttal valóságban való imádás is lesz, mert a képmutatás minden alkalma elvétetik a külső istentisztelet alkalmainak hiánya miatt.
A „valóság” azt is jelenti, hogy ebben az utolsó időben a keresztyén egyházban a rajongás minden lehetősége megszűnik. Rajongónak olyan embert nevezünk, aki hamis lelkesültséggel az ige fölé emelkedik. A rajongás gyakori tünete, hogy elhitetjük magunkkal, hogy a szenvedések kikerülhetők, a győzelem könnyebb úton is lehetséges. A tesszalónikai apostoli egyházban is voltak olyanok, akik azt hirdették, hogy „az Úrnak napja itt van már” (II. Tessz. 2, 2). Pál aggódva inti a rajongókat, hogy az Úr napja nem jön el addig, amíg be nem következik előbb a szakadás, és meg nem jelenik a vétek embere, a veszedelem fia, ki mindennek, amit Istennek vagy istentiszteletre méltónak neveznek, fölébe fogja emelni magát, sőt Isten gyanánt fogja mutogatni magát (II. Tessz. 2, 3-4). Ezen a nehezen tehát át kell esnie a győzelemre törekvő egyháznak. De ezt az utolsó nehéz harcot mégis könnyűvé fogja tenni az a tudat, hogy az Úr már közel van, „csak az ajtó előtt” (Máté 24, 33).
Mennél kínosabb lesz az igaz egyház helyzete ebben a világban, annál égetőbb lesz a kérdés: mikor jön el az Úr? Erre a kérdésre a felelet hármas:

1. akkor, amikor az egyház, a menyasszony felkészül a Vőlegény fogadására, amikor a búza megérik az aratásra;
2. akkor, amikor a világ konkolya elválik a tiszta búzától és maga is megérik arra, hogy összeszedjék és kemencébe vessék;
3. akkor, amikor azok a külső kísérő jelek, melyeket Jézus és az apostolok az Úr visszajövetelével kapcsolatban jövendöltek, teljesedni kezdenek. Eszerint Jézus visszajövetelének időpontját három tényező határozza meg: az egyháznak
1. a világnak állapota és
2. az ég viselkedése
3. az egyházzal és a világgal szemben.

1. Az egyházról azt olvassuk, hogy annak menyasszonyként kell elkészülnie Vőlegénye, Jézus fogadására. Prófétai hasonlatok alapján Pál Krisztusnak és az egyháznak viszonyát a mostani időben a jegyességgel; az Úr visszajövetele és az egyházzal való egyesülése után pedig a házassággal példázta, s ezzel a földi házasságnak is mélyebb értelmet adott. „Ti férfiak, szeressétek feleségeiteket, amiképpen Krisztus is szerette az egyházat, úgyhogy magát odaadta érte, hogy azt, miután víznek fürdője által igével megtisztította, megszentelje, hogy az egyházat dicsőségben állíthassa maga elé, úgyhogy ne legyen rajta szenny, ránc vagy efféle, hanem szent és feddhetetlen legyen.” (Ef. 5, 25-27).
Ez az egyház minőségi feltétele: az egyház tisztasága. Ennek a tisztaságnak létrehozója nem az ember, hanem Krisztus, ki tisztító eszközül az igét használja, mely olyan az egyháznak, mint a vízfürdő. A megtisztítás útja nem szerzetesi testfegyelmezés, de nem is a modern pietisták törvényeskedése (van nem törvényeskedő pietizmus is és annak Kálvin volt egyik apostola!).
Megtisztulni tehát úgy lehet, hogy szívünket az ige és a Szellem fényébe állítjuk és magunkat annak ítélete alá állítjuk. Arról, hogy az ige az egyházban feladatát el tudja végezni, maga a Szellem-Isten gondoskodik azzal, hogy ajándékokkal ruházza fel kiválasztottait; azután szétküldi őket a világba. Ennek az isteni gondoskodásnak eredménye az ige reformációja, mely az apostolok kora óta napjainkig tart. A reformációnak nem az a célja, hogy a farizeusi gőg és szennyező babona támadásaival szemben örök védekezésben maradjon, s a Sátán okozta károkat és lékeket tatarozgassa a hajón; hanem az, hogy a megismerés mindig újabb területeire vigye az egyházat, hogy azokon a harcot megvívja, míg aztán az egyház az emberi tévelygés minden támadásával szemben felkészülten fog állni. Jakab apostol a bölcsesség elnyerésében látja az egyház megszilárdulásának útját (1, 2-9), s ennek elnyeréséhez az ember részéről csak a hit szükséges. Péter a kísértések közben kipróbálttá váló hitet jelöli meg ama gyümölcsként, amelyet a visszatérő Úr rajtunk keresni fog (I. 1, 5-9), a hitet pedig a prófétai ige reménységgé változtatja (II. 1, 19-20). A többi, ami az üdvösséghez szükséges, mind Isten ajándéka, olyan meghódításra váró ország, amelyet a hit vesz be (II. 1, 3-11). Nem kell tehát egyebet tennie az apostolnak, minthogy a gyülekezetet hitre buzdítsa, emlékeztetve értelmüket az Istennek „éppen akkorra" adott igazságára. Az emlékeztetés a fennálló (jelen) szükség szerint mindig új igazságokat hoz elő a Biblia kincseiből, hogy a gyülekezet azokat hitével elsajátítsa. II. Kor. 3, 12-18 szerint a menyasszony felkészülésének módja az igében Krisztus dicsőségét szemlélni és mialatt Krisztust látja, anélkül, hogy bármily erőlködést tenne is a Mester utánzására, át fog változni ugyanarra az arcra, dicsőségről dicsőségre.
A minőségi feltétel mellett a menyasszony felkészülésének van mennyiségi feltétele is. Róm. 11, 25 szerint, mielőtt Isten Izrael kitört ágain könyörülne s őket a hívő Ábrahám szelíd olajfájába visszaoltaná, a „pogányok teljes számának" be kell mennie. Ez a kifejezés: „teljes szám" (pléróma) azt mutatja, hogy Isten eleve meghatározta, hogy Krisztus menyasszonyának, az egyháznak, a nemzetekből és korokból hányan és kik lesznek tagjai; őket név szerint ismerte és kiválasztotta s mikor az utolsó kiválasztott is bemegy (a Krisztusbárkába), Krisztus menyasszonya kész lesz jövendő hivatásának teljesítésére. Ez a hivatás a Krisztussal együtt uralkodás lesz, a földön az isteni igazságosság megvalósítása. Azért tehát nemcsak az egész egyháznak kell elkészülnie, hanem a „teljes szám" minden egyes tagjának külön is meg kell szentelődnie és megösmernie Isten gondolatait, amelyeknek Krisztus visszajövetele után e földön alakot kell ölteniök. Ennek a teljes számnak minden tagja hit által föltétlen engedelmességre jut s e tekintetben kipróbáltságának bizonyítékát adja (I. Kor. 9, 16-27). A hit engedelmességének legfőbb bizonyítéka az egyház egysége lesz (Ján. 17, 15-23).
2. Krisztus visszajövetelének világi feltétele: a világnak az ítéletre való megérése, a konkolynak a búzától való elválása. Jézus szerint tévelygés, árulás, gyűlölet, háborúk töltik be az utolsó napokat (Máté 24, 5-12). Jézusnak ezt a jövendölését többször megismételte Pál; mindjárt egyik első levelében az egyházszakadásról szólott (II. Tessz 2, 3: apostasia tulajdonképpen elpártolást jelent, Krisztus mellől az antikrisztus mellé állást); két késői levelében pedig megjósolta, hogy az utolsó időkben az emberek közt a gonoszság megszaporodik (I. Tim. 4, 1-3; II. 3, 1-9): „Ezt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek; mert az emberek magukat szeretők lesznek, pénzvágyók, dicsekvők, fennhéjázok, káromlók, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak ellenségei, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjszeretők, mint Istent szeretők, a kegyességnek formáit használók, de erejét megtagadók.” A Jelenések Könyvében a filadelfiai és laodiceai gyülekezet állapota mutatja az utolsó idők kétféle gyülekezetét, az Istenre támaszkodót és a magában bizakodót, a dicsekvőt. Az előbbi a napba öltözött asszonyban jelenik meg a napok végén, az utóbbi a veres fenevadon ülő paráznában (12 és 17). A nagy paráznát alkotó visszaeső keresztyének meg fogják tagadni keresztyén testvéreiket, nyilvánvaló tévelygőkkel szövetkeznek és az Istent gyűlölő államhatalomtól fogadnak el előnyöket s anyagi előnyökért és evilági hatalomért az egyház égi dicsőségét, szeretetegységét eladják. Velők szemben fognak állani a választottak, akik mindenfajta hamisságtól elállanak, hogy Krisztushoz ragaszkodhassanak.
                                             Hatodik ideáig  külkdeni: